„Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiált erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: itt van Istenetek!
Az én Uram, az ÚR, jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott.
Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti” (Ézsaiás 40/9-11).
Ez a hét veszett gyorsan telik… már péntek van. Ez tényleg jó, mert újra mehetünk gyülibe, és azt gondolom, hogy a múlt szombati alkalmat követően nagy esély van arra, hogy sok-sok megújult emberrel találkozzak, akiknek a szemében újra lobog az Élet tüze (jaj, de szép költői kifejezés, lehet, hogy megtartom:-).
A héten lelkileg magaslatokat szelek át, de fizikálisan tényleg nyomasztó a fáradtság. Ma este, amikor elmegyek gyülibe, mindentől függetlenül mégis egy dolgot szeretnék: hálát adni Istennek. Neki játszani a zongorámon, Neki énekelni.
A héten több esetben is szembesülnöm kellett azzal, hogy bizony, esetenként nem csak engem érhetnek nehézségek… néhány barátom, ismerősöm is „rostálós” időszakát éli. Amikor kemény próbákba kerültem, két oldalt láttam.
Egyrészt, nem örültem, mert ki a fene szereti, ha nehézségekbe kerül – és a lelki nehézségek sokszor képesek nyomasztóbbá lenni, mint a fizikálisak.
Másrészt pedig, örültem. Azért, mert Isten látott, lát bennem kitartást, és erőt, hogy végig fogom tudni csinálni a próbát, és győztesen fogok tudni kijönni.
Időnként szükség van arra, hogy az ember megtörjön. Nekem is kell. Múlt szombaton is be kellett látnom néhány dolgot, ami lehet, hogy nem volt elsőre egyértelmű, vagy túl könnyű, mégis megéri!
És, amikor egy-egy nehézségben úgy érzem, hogy kiszáradok, akár lelkileg akár fizikálisan is érezzem magam padlón, tudok Kihez menekülni, és tudok Kiben bízni. Jó néha elővenni a korábban erőt adó szakaszokat, amelyekre emlékezve igenis tudom, hogy megérte és megéri kitartani!
„És vezérel téged az Úr szüntelen, Megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, És csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, És mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ézsaiás 58/11).
