Pontosan kettő évvel ezelőtt, egyszerre készülődtünk a Soul&Gospel fesztiválra, és a kórházba… Végül, ez utóbbi helyszínre mentünk először… Gabi ott maradt a kórházban, én pedig átmentem a Westend Tetőteraszára, hogy az esti Pintér Béla koncertre a beállást megejtsük. Nem sikerült végigcsinálnom a beállást, ugyanis jött a telefon: Apaaaaa, kezdőőőőődiiiiik!
Visszarepesztettem a Margit kórház szülészeti osztályára, beöltöztem a csinos egyenruhába (zöld „szemetes zsák” ruha, zacsi a cipőre, és fejfedő gyanánt egy kisméretű szemetes zsák), aztán 2009. május 31.-én, déli 12.00 órakor megszületett kisebbik gyermekünk, Nóri. 54 centivel, és 4 kilóval. Csodaszép szoprán hangszíne van… Azóta már eltelt két év – mintha csak egy-két hét lett volna, olyan gyorsan szaladt el ez az idő.
Néhány órát közösen töltöttünk még ott, a kórházi szobában, hármasban… Gabi, Nóri és én. Már az első percekben levett a lábamról ez a kis hercegnő. Azóta persze még durvább a helyzet, hiszen ma már elém szalad, és széles mosollyal az arcán, ragyogó szemekkel néz, s közben torkaszakadtából ordít: „Sziiiiiiijjjjjjjjaaaaa, Appaaaaaaaaaaaaaaaa!”.
Két évvel ezelőtt mindössze 12-13 fok volt, és erős szél fújt, esett az eső is. A Westend Tetőteraszon színpadra álltunk, s a koncert legelején jelentette be Béci: „Pontban délben, billentyűsünknek kislánya született…” – Döbbenetes érzés volt, ahogy 3.000 ember áll velünk szemben, s egy emberként örülnek velünk. Ismerősök, s idegenek egyaránt. A koncert után nem győztem a gratulációkat fogadni. Ennyi szeretetet egyszerre, számomra ennyi ismeretlen embertől még sosem kaptam.
A születés, és a koncert napja óta eltelt két év… Sok víz folyt már le a Dunán, sok dolog történt. Sok, felfedezésre váró utat jártunk már be együtt, és külön-külön is. Eltelt két év… Nóri már nem kisbaba, hanem kislány. Istennek hála, egészséges, vidám; és persze, elképesztően gyönyörű – ahogy mondani szoktam neki: „Nóri, apa szeme fénye”.
Két év… Ideje gondolkodni a továbbiakon… Amúgy is időszerű. Olyan horderejű élethelyzet-váltásban vagyunk benne, hogy pont itt az ideje elgondolkodni… Ctrl+C – Ctrl+V, avagy sem? :-)
