Jó kis lecke ez. Izgalmas. Ez a néhány, mögöttem lévő hét irtó erős volt érzelmi kilengéseit tekintve.
Jártam Verőcén, hogy a helyi csapattal meghatározzuk a közeljövő teendőit. Hamarosan megkezdjük a közös munkát, amit nagyon izgatottan várok. Meghívást kaptam a BPA Fiataljainak hétvégi rendezvényére, ahol a mai világban egyre jobban megkérdőjelezett házasság intézményével, és a párkapcsolatokkal kapcsolatosan intéztek hozzám kérdéseket, s azt hiszem, meglehetősen jót beszélgettünk.
Közben készülünk a Csapattal Békésre (március 26., est 19 óra), és a promóciós anyagunk zenei felvételére is – az interjúkat már rögzítettük, így „csupán” a március 23.-i zenei felvétel vár ránk. Áprilisra összeáll a promó-anyag, és még Rudnára (SK) is ellátogatunk, hogy aztán az újabb nagy fába vágva a fejszét, nekilássak a háttérmunkának az idei esetleges kiadványunkat illetően… Nagggyon izgulok!!
Minden látványos és kevésbé látványos külsőség mellett azonban az foglalkoztat, mi lakik a szívben. Amikor körülnézek – és sokszor így teszek, ahelyett, hogy magamba néznék elsőnek –, látok néhány olyan embert, akiből előjön, mi lakik a szívében. Legyen az rossz, vagy jó. Rájöttem, belőlem is előjön. És azt szeretném, hogy jó dolog legyen az, ami láthatóvá válik mások számára. Olyan sok dologban jövök rá, hogy még baromi messze vagyok attól, hogy jó legyek. Hála Istennek, hogy olyan Barátok vesznek körül, akik sosem azt mondják, amit hallani szeretnék, hanem az igazat. És azért mondom, hogy hála Istennek – ezért is –, mert így rendre kordában vagyok tartva.
Szerető Családom, és a Barátok mellett ott van még a HÉV is. Ahol a hosszú évek alatt megtanulhattam – kicsit nagyképű így múlt időben, szóval, ahol folyamatosan tanulhatom, mit is jelent Hegyen Épült Város – nak lenni. A hely, ahol lehet otthon lenni.
Nem akarok megállni. Nem akarok visszalépni. Lezártam azt, ami a hátam mögött van. Felemelem, mert felemelhetem a fejemet, és előre tekintek. Egyre nagyobb bizonyossággal vagyok arra nézve, hogy nem kell beérni a kis dolgokkal, Isten nem a kicsinyességéről híres…
„Még nem vagyok olyan, mint, amilyennek Isten akarja, hogy legyek. De állandóan azon igyekezem, hogy ezt a célt elérjem, és erősen megragadjam, ahogy Krisztus is erősen megragadott engem. Testvéreim, tudom, hogy most még nem értem el ezt a célt. De erre az egy dologra figyelek: elfelejtem azt, ami már mögöttem van, és teljes erővel igyekszem előre. 14Azért küzdök, hogy elérjem ezt a célt, és megkapjam a győztesnek járó mennyei jutalmat. Isten maga hívott el bennünket arra Krisztus Jézus által, hogy ezt a díjat megkapjuk”
(Pál Apostol, Filippibeliekhez írt levél 3/12-14)
