Rendkívül egoista bejegyzés. Magammal foglalkozom… Talán még nem tudom jól kezelni azt, ha valami jó dolog történik velem
139. Zsoltár. Valami csodás. Már többször is említést tettem erről a szakaszról a Naplóban, de nem lehet elmenni mellette szó nélkül. Az a szeretet, és óvó közelség, a kegyelem, amiről oly sokat olvasni a Bibliában, számomra ebben a zsoltárban mutatkozik meg egyik legerősebb formában. Nincs lehetetlen! Nincs olyan, hogy Istennek valami nem lehetséges.
A 139. Zsoltárból írtam egy dalt, amiről azt gondoltam a születését követően, hogy jó dal. Nem tudom, hogy más szerzők mit várnak egy-egy daluktól, azt sem tudom, magam pontosan mit is vártam ettől a daltól, de azt biztosra vettem, hogy mennyei ihletésű – sok dalom nem az, pusztán csak jól sikerült öröm kifejezés, vagy fohász. Öröktől ismered szívem vágyát… Így kezdődik ez a dal.
Egy korábbi bejegyzésben már írtam, hogy az idei, nyári dicsőítő tábor új dalainak kottagyűjteményébe beválasztották a szervezők ezt a dalt, ami nagyon megtisztelő.
A tábor első napján már délután fél ötkor kaptam egy telefonhívást: hallgassad, most mutatják be a dalodat! :-) Hm… Igen hevesen kezdett verni a szívem, hiszen szívesen hallgattam volna végig – élőben. Este aztán a színpad mögül felhívott Béci is, mondta, hogy nagyon tetszik a jelenlévőknek a dal, és bizony, slágergyanús… :-) Ez még inkább nagy öröm számomra, annál is inkább, mert Béci azt mondta: egyre jobban tetszik neki.
Óriási megtiszteltetés, és nagyon nagy öröm, hogy egy saját szerzésű dalt hallhatok vissza ilyen jeles eseményen.
Mivel ismét rákerestek a Naplóban Bögös Editre (kotta info: edit_bgs@yahoo.com – bár úgyis csak az én engedélyemmel adhat ki bármit J) – ki kell elégíteni a kíváncsiskodókat –, megosztom, mennyit köszönhetek neki is. Ha ő nincs, és nem dolgozhatok, szolgálhatok vele, akkor kotta sem készül a dalból, és bizony az Artisjusnál sem lenne ilyen könnyű a helyzetem a levédéssel. :-) Nem csak a kottákat illetően fontos a jelenléte, hanem a tudása, tapasztalata és hozzánk-állása is példás. Köszönjük!
Edit, Gabi, Reni, Fanni, Tündi, Melcsi, Feri. Ők is mind aktív élvezői a közös megtiszteltetésnek, hiszen a HÉV-csapat nélkül nem szólalhatott volna meg igazán jól ez a dal.
Az pedig, hogy Isten milyen tervet szán ennek a dalnak, csak Ő tudja… Én mindenesetre elvárások nélkül álltam ehhez a táborhoz, így kevésbé érhet fájóan, ha nem tetszik igazán az embereknek. Mindenesetre, Isten úgy tűnik, elkezdte átírni a pesszimista gondolkodásomat… Ráadásul az eddigi visszajelzések miatt sem tudok mást tenni, mint teljes szívből hálát adni Istennek ezért a dalért, és a kegyelemért. Izgalmas idők jönnek, mondtam korábban… Igen, valahogy így kezdődik…
Edit szerint a mai bejegyzés csöpögős...
