Épp nemrégen beszélgettem valakivel az élet dolgairól. Könnyű és nehéz helyzetek egyaránt bőséggel akadnak. Kiderült, hogy van némi igazságtalanság az életben, mert egyszerűen olyan világot élünk, ahol sok az igazságtalan ember.
Bántanak. Ember embernek farkasa. Ez van. Ha magamba nézek, és végigmérem a dolgaimat, szerintem minimálisan 10 olyan esetet tudok, amikor én magam is igazságtalan voltam mással szemben. S ennek a másik oldala, hogy legalább 10x10 olyan esetet tudok, amikor velem szemben voltak igazságtalanok! Persze, hogy többször bántottak engem, mint amennyiszer én másokat… persze… szerintem csak szeretném, hogy így legyen.
Egy dolog biztos. Amikor eldöntöm, hogy milyen irányba indulok, akkor annak következményei vannak. Sajnos nem az a következmény, hogy egyik percről a másikra tökéletessé válok, de legalább ennyire jó az, ami történik.
Ha Isten mellett döntök, Ő mellém áll. Onnantól kezdve van egy Pártfogóm, egy Ügyvédem, aki előttem tartja a karját és megvéd. Szeret. Féltőn szeret. S, hogy milyen az, amikor Isten féltőn szeret?
Az én Kedves Barátom ezt mondta, idézve Zakariás könyvéből (Zakariás 8/2): „Ezt mondja a Seregek Ura: Féltem a Siont, nagyon féltem. Nagy haragra indultam, annyira féltem őt!”
Ennyire nagy az Ő szeretete!
