Az egész hét borzalmasan sűrű volt, és elképesztően feszült. A hét elejére bedöglött az autó, a szervizelés elkészült, utána jött a következő hiba… Közben ezer teendő minden téren. Kicsit feszült voltam a héten… Vártam már a végét.
Szombaton reggel 9 órakor megkezdtük a közös munkát Verőcén, és az első „munkanap” máris kiválóan sikerült. 2 nótát szedtünk szét, aztán pedig tettük össze. Gabi nagyszerűen koordinálta a vokált, a zenészek pedig precízen betartották a megbeszélt koncepciót. Egyre többször döbbenek rá: elengedhetetlen a tudatosság! Minden téren. Egy gyülekezetben zenélő csapatnak/embernek nem csupán a dalokat illetően kell tudatosnak lennie, hanem az egész rendezvényt/Istentiszteletet illetően: honnan tartok, és hová. Tudni, mi a cél, hova akarok eljutni – együtt a közösséggel… Nagyon izgalmas délelőtt volt! Köszönjük!!!
Dél után picivel hazaszaladtunk, gyors tusolás, átöltözés, és máris irány a Csapattal Békésre… Robi barátunk, az élő GPS már Pest határán működésbe lépett… :-) Így végül is, Békésre menet a 4-es utat választottuk. :-) Bő három órás autókázás után megérkeztünk Békésre. Az út, mondanom sem kell, felemelő volt. Jó dolog ez a mikrobusz téma. Egy légtérben mindenki, így nagyjából egy visító kisbusz száguldott Pestről Békésre…
12 órás, szünetmentes Istentiszteletet tartottak Békésen, vagyis, 12 órán át folyamatosan váltották egymást a jobbnál jobb zenekarok, és mind Istenről zenéltek. 19 órakor kezdtünk mi, akiknek abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy záróakkordként tehettük tiszteletünket a rendezvényen. Az a baromi egyszerű helyzet, hogy Istenről énekelni, zenélni a legjobb dolog a világon. Adj és kapsz… Tudom, ma a trend mást mutat, de ez az Isteni Igazság mégis megáll, és működik! 2 órán keresztül játszottunk. Fantasztikus volt! Végignéztem a Csapaton, és az egész ÉLT. De nagyon. Egységben voltunk. Egy szívvel, egy lélekkel, mintha egy emberként mozdultunk volna ezen az estén. Most lehetne elemzést tartani, hogy kinek hogyan jött át ez az alkalom, de én, ahogy érzékeltem, a külsőségeknél (mosolygás, „densz”) sokkal fontosabb dologra lettem figyelmes: a mögöttes tartalomra. A Bibliában azt olvasom: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18/20). Amikor a természetfeletti behatol a természetes világba… Hm… Na, vannak azok a pillanatok, amikor nemcsak, hogy nem tudsz meggyőzni arról valakit, hogy az Isten, akit szemmel nem látsz, itt van – de nem is KELL mondani semmi, mert Ő az, aki erről gondoskodik. Amikor valóságossá válik Isten jelenléte, akkor nem kell magyarázkodni.
Fóris Attila barátom az este végén, vacsora közben - ezúton is jelzem a Békésieknek, hogy a Pizza elképesztően finom volt, a sütikről nem is beszélve! – megkérdezte, hogy „az az óbégatós rész az direkt volt?”. Boldog vagyok, ahogy kiderül: egy dologról beszélünk… :-) Óbégatós…
A két órába olyan sok minden belefért, és még így is, nagyjából még két órányi anyagot tudtunk volna játszani – más kérdés, hogy még 20 perc, és összeesek a fáradtságtól…
Nem kellett sietni, nem kellett rohanni. Egyik dal a másik után, az ezernyi, bőséges improvizatív játékkal, a srácok irgalmatlan szólóival… És a végén azzal a megnyugtató belső bizonyossággal: Istenben hinni jó! Neki, Róla zenélni jó! Isten létezik!
És ez az a pont, amikor nincs több kérdés…
Éjjel kettőre értünk haza, vagyis háromra, mert óraátállítás volt – igaz, mindenkinek :-) –, így végül 3 órányi alvást követően a családdal útra keltünk, irány vissza Verőcére. Vasárnap délelőtti Istentisztelet. Frenetikus volt. Legalábbis, számomra. A közös zenei szolgálat, az Igehirdetés, ahogy Szenczy Sándor rámutatott a prédikációban a hit fontosságára, arra, hogy a természetfeletti lenne elvileg a természetes… Közös ebéd, ahol nagyszerű emberekkel ismerkedhettünk meg (K. Anikó, és N. András), és tölthettünk időt jó barátainkkal.
Délután 4 óra körül értünk haza. Hulla fáradt vagyok… Most pedig kezdődik az új hét. Lelkileg feltöltődve, megbékélve kezdhetünk bele az új hétbe…
Köszönet illeti Kis Istvánt, és a Békési Szervezőket, a Verőcei Baptista Gyülekezetet és Szenczy Sándort, kedves Családjával együtt. Továbbá a Hegyen Épült Város Gyülekezetet az otthon biztonságáért, és természetesen szeretett Barátaimat, a Csapatot is köszönet illeti (TAPS!) :-)
Legfőképpen azonban Neked Köszönöm, Istenem!
