Már hétvége van… :-) Majdnem… De nagyon közel vagyunk hozzá! Tegnap, munka után egy nagyon kedves barátunk megjavított DVD lejátszóját elhoztam a szervizből, a Határ út közeléből. A dugó iszonyatos volt, ami nem zavart volna, ha este még nem kellett volna vásárolni mennünk… Árpád híd – Határ út – Szentendre útvonal: 2 teljes óra volt. Végül aztán éjfél után kicsivel ágyba is kerültünk. Rövid éjszaka volt, de nem baj.
„Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban, és az Ő hatalmas erejében” (Efézus 6/10). Ezen a soron sokszor átrohanok, hiszen jön az egyik izgalmas rész a Bibliában, azonban ez a sor a legkevésbé sem hanyagolható el.
Hiszen, megadja a lehetőséget arra, hogy Istenhez fordulva, erőt nyerjek, összeszedjem magamat, amikor csak szükségem van rá! Mégis milyen sokan panaszkodnak… „Nem hallom Isten hangját”; „Állandóan van valami nehézségem”; „Folyton fáradt vagyok, és elszürkült az életem” – na meg, ehhez hasonlók.
Itt a nyár a nyakunkon, rettenetes időszak… Abból a szempontból, hogy sok-sok éve azt látom, hogy a nyár a totális lazaság és kiengedés ideje. Gyülekezetben szolgálók, és nem szolgálók részéről egyaránt. Sajnos. Aztán ősztől indul a regenerálás, ami rosszabb esetben eltart a következő nyárig… És sokan, sajnos ilyen hullámvölgyben élnek – és csak későn veszik észre, hogy gáz van; változtatni pedig, sokan még ekkor sem akarnak. Csak várják a sült galambot, hogy megoldásként a szájukba repüljön… :-(
DE! A megoldás, és a lényeg a fenti szakaszban is benne van! „Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban, és az Ő hatalmas erejében”. Istenhez kell fordulni. Cselekedni kell! Ez bizony megkerülhetetlen. Akárhogy is fáj, bármennyire is rosszul esik a mozgástól elszokott testünknek, és az alváshoz szokott szemünknek, meg kell mozdulni! Fel kell nyitni a szemünket! Hasogat a fény – először –, de aztán észrevesszük, hogy világosban még a végén látni is fogunk! Fel kell ébredni!
A lehetőségem itt van – a saját kezemben a döntés. Isten tálcán kínálja magát számomra, pusztán egy kérdés van: oda fordulok Hozzá, vagy sem?
Én döntöttem: oda fordulok Istenhez! Hallani akarom a hangját, és meglátni Őt az élet(em)ben minden egyes napon!
Amit korábban már írtam, ma is tartom: sokan panaszkodnak, hogy nem hallják Isten hangját. Ennek egy oka van, véleményem szerint: Nem keresik Őt. Ha nem töltök időt pl. a Feleségemmel, akkor nem fogom őt ismerni; ha nem beszélgetek vele, nem hallgatom meg őt, csak fújom a magamét, akkor ne várjak csodát. Istennel is így van.
Kizárólag rajtam múlik, hogy erős leszek, vagy sem! Tőlem függ, hogy hallom-e az én Istenem hangját, vagy sem! Ennyi!
„Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban, és az Ő hatalmas erejében” – Ezt akarom, és ezt is teszem. Nem érdekel, hogy ki mit szól hozzá. Gyerekes, vagy öreges dolog-e a Biblia, és a hit. Nem érdekel, mit mondanak mások. Mert tudom, kiben hiszek!
Ez amolyan „ápdéjt1”-szerű dolog. A nap bármely szakában mehetek Istenhez. Bármennyit lehetek vele, bármennyit habzsolhatok az Ő jelenlétéből. Bármennyit…! Nem kapok gyomorrontást.
Csak rajtam áll. Helyesebben, rajtam aztán nem múlik! Előre!
