Közeleg a hétvége, de a talaj egyre melegebb a talpunk alatt. Összejöttek a dolgok elég rendesen. A rohanásból és a sietésből pedig, már elegem van kissé. Persze, semmit nem változtat a kedvemen, és a hozzáállásomon, pusztán csak vannak dolgok, amikbe nem tudok belenyúlni, pedig, milyen jó is lenne… :-)
Tegnap este, Balázs barátomék itt voltak nálunk, már készülünk a nyári, Velencén lévő Ifjúsági hétre; megpróbáltuk összerendszerezni a dalokat, hogy legyen fixen az a repertoár, amiből dolgozni fogunk. Nem egyszerű feladat, de örömteli, hogy elég sok közös dal volt az általunk felsoroltakban.
Napközben lefixáltam, hogy szombaton újabb zenei dolog következik… Egy házaspár ismerősöm kért meg, hogy zenei alapot játsszak fel nekik zongorával egy anyaghoz, amivel aztán később kórházakba fognak menni, zenélni beteg embereknek. Nagyon izgatott vagyok. Kíváncsian várom a szombatot (is). :-)
Ahogy telnek a napok, és szembe kerülök előre nem látható eseményekkel, egyre jobban az a véleményem, hogy nem érdemes Isten nélkül élni. Nyilván, meg lehet próbálni, ideig-óráig boldogságot és sikert is lelhetek, csak aztán, mint egy szép színes lufi – mondjuk vörös –, kipukkadok, és elszállok… Hm… És, ahogy a szín, úgy a vérem is szépen lassan eltűnik… „Oszt ennyi vót”.
Tapasztalatból tudom, hogy nem éri meg Istent kihagyni a napjaimból, főleg, hogy Ő aztán tényleg nem egy leuralós típus! Nagyon hálás vagyok Neki, hogy felkarolt engem (is). Véget értek a dohányzós, mértéktelenül ivós dolgok, és az „egyéb” kategória, amit úgy is hívhatnánk, hogy „úgysem okoz függőséget” című történet…
A lényeg azonban a szabadság! Az a szabadság, amit Istenben megélhetek! Forgatag, vagy fergeteg, mindegy, hogy mi történik, Istennel egy dolog biztos: szabad vagyok!
„Szívetek legyen vidám mindenkor!” (Zsoltár 22/27) – írja a Bibliában a zsoltáros. Nagyon kedves bátorítás ez, ennél szebbet nem sokat kívánhat ember az embernek.
„Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata!” (Zsoltár 90/14; 17).
Csak rajtam múlik, hogy elfogadom-e, és meglátom-e Isten kegyelmét az életemen, és a családom életén, pl. reggelente, amikor felkelek. Igyekszem…
Ma biztosan megláttam. Ahogyan néztem őket, míg alszanak… Ez kegyelem. A régi életemből valami egészen újat teremtett nekem Isten. Ez a vágyam a továbbiakban is: Legyen velem Istenemnek, az Úrnak jóindulata!
