Amikor elkezdtem a Naplót vezetni, csak magamnak, a számítógépen írogattam a gondolatokat, amiket a Bibliából kaptam. Egyszercsak, egy merész gondolat ébredt bennem: ha valóban Istentől kapott, megerősítő, és éltető gondolatokat nyerek a Bibliából, akkor lehet, hogy nem csak nekem van rá szükségem, hátha másoknak is adhat erőt. Sok visszajelzés érkezett akár szóban, e-mailben, kommentekben – ez pedig megerősített abban, hogy Isten valóban szeretné, ha foglalkoznék ezzel a Napló írással.
Az elmúlt bő 4 hónap során láttam, ahogyan éppen nő, vagy csökken a Napló látogatottsága; láttam, ahogyan rendszeresen járnak vissza Kedves Oolvasók; sokan a gyülekezet weboldaláról találtak „rám”; de bárhogyan is történt, a visszajelzések azt mutatják, hogy Isten képes még egy ilyen internetes blogon keresztül is „akcióba lépni”. Sok minden le van itt írva és belepillanthat szinte bárki, aki ért magyarul, az életembe; közhelyektől a mélyebb, de amatőr teológiai gondolatokon át, örömök, nehézségek, család, barátok, zene és még sok más témakör is megírásra került eddig.
Sokáig nem értettem, miért van hányingerem az egyházasditól. Valójában arra jöttem rá, hogy Krisztus EGYHÁZA belőlem, és sok más Benne hívő emberből áll, akik mind-mind mások, sokfélék – színes egészet alkotva képezzük az igazi Egyházat. Krisztus megváltása, és Isten szeretete nem zárható be négy fal közé, sem kicsi, sem nagy templomba, sem csarnokba, sem parkba. Az egyetlen igaz, üdvözítő egyház pedig, sem nem a katolikus, sem nem a református, sem nem a baptista, sem nem semmiféle „ilyenista, vagy olyanista”, de még csak nem is a Hegyen Épült Város gyülekezet (amely mellesleg, szerintem, valóban egy rendhagyó gyülekezet, és a legjobb is)… végeláthatatlan sorban folytathatnánk a rengeteg frencsájz-gyüliláncot, és az összes, kis falvakban eldugott, néhány fős közösségeket.
Az egyetlen, igaz üdvözítő személy: Jézus Krisztus; Aki nem rögzíthető semmilyen egyházi szabályzatban – főleg nem olyanban, ami felette áll Isten Igéjének.
Isten gyermekeiből, belőlünk áll az EGYHÁZ. Kérdés az, hogy milyen állapotban tartjuk… Hiszek abban, hogy egyre több és több helyen le fognak dőlni a gyülekezetek és egyházak közötti válaszfalak; nem állítom, hogy az összes, mert bizonyos esetekben én is azt gondolom, hogy „itt és itt” egyszerűen nem érdemes már próbálkozni – talán majd később.
Szükség van arra, hogy Isten népe globálisan, és végre Isten szemével próbálja nézni, és meg is látni az Egyházat, és a kereszténységet. Ezer és ezer kisebb-nagyobb dologra fel tudjuk hívni a figyelmet, ami más az egyik helyen, és más a másik helyen. Mégis, az alapot felejtjük el legtöbbször megemlíteni. Az alapkő pedig: Krisztus.
Célom és vágyam az, hogy bárki, aki betéved, vagy szándékosan ellátogat ide, lehetőséget nyerjen bepillantani egy totálisan átlagos, magyar állampolgár életébe, aki keresi és kutatja az Élő Istent, és a Biblia fényében az Istennel való kapcsolatot, legyen az zenei témájú, vagy bármi más.
Nincsen jeles évforduló, sem semmi különös esemény, egyszerűen csak néhány sorban összegeztem, hogy hol is tartok éppen ma.
