Reggel kilenc körül indultunk útnak. Márk, Robi, Tamás és jómagam. Már hetek óta készültünk lelkileg erre a napra. Ebben a felállásban először látogatunk Felvidékre, ahol Heni és Robi, kedves házigazdáink vártak bennünket. Az utazás során jónéhányszor könnyesre röhögtük magunkat, s a hogy közeledtünk Berzétére Robiékhoz, egyre izgatottabbak lettünk. A jelen határon átlépve aztán, mintha zöldebb lenne a fű, tisztább a levegő… Ahogy haladunk a hegyek között, csodaszép tájak tárulnak elénk. Fantasztikus!
Megérkeztünk Berzétére, és mintha nem is 2 éve, hanem csak tegnap találkoztunk volna utoljára… Nagy röhögések, elképesztően finom ebéd, és a beszélgetések…
Rudna…
Heni és Robi elmondták, hogy 7 lelkésztársukkal összefogva kezdtek el készülődni a rudnai 3 napos evangelizációra, amelynek első napjára voltunk hivatalosak, hogy megnyissuk a rendezvényt, hogy a következő két napban egy régi, kedves ismerősünk folytassa a sort a zenében. Annyira megtisztelő megnyitni valamit, elkezdeni, lerakni az alapokat… Izgalmas, felelősségteljes feladat.
Megtudtuk, hogy a környéken Rudna az utolsó magyar nyelvű falu, erős kommunista múlttal. A helyi művelődési házban került megrendezésre az evangelizáció, amelyet nemrégen újítottak fel EU-s segítséggel. A falakon a grafikák mégis visszarepítettek a múltba: vörös csillagok, bányászok, szerszámok rajzai díszítik a falakat. És ezen a három napon Isten házának szerepét hivatott betölteni ez az épület! Fantasztikus, mi történik!
Az összefogás igen nagy erő, ez bebizonyosodott. A 7 lelkész hosszú ideje imádkozik, böjtöl ezért a három napért. Azt mondták, hogy az már csoda, ha a falubeliek közül akárcsak egy (!!) ember is eljön, mert egyszerűen nem Istennel foglalkozó a lakosság. A legelső vendégek mind a faluból jöttek; majd a környező településekről is megérkeztek a vendégek, szépen megtöltve a kultúrházat! A szervezők elmondása szerint az első nap már felülmúlta az elképzeléseket…
Délután megkezdtük a beállást, és mivel bőséggel volt időnk, a beállításokat és a finom, bődületesen erős kávét követően jó egy órán át tudtunk még játszani, kicsit bemelegedni, rákészülni az estére. Fél hat után kicsivel a lelki megtisztulás ideje is eljött. Közös ima. 4, kissé talán elmebeteg srác hirtelen rájött, hogy Istenért tehetünk a mai napon is. Terepgyakorlat! :-) A közös imádkozás most olyan elemi erővel hatott rám, mint már régen… Erőt és bátorságot kaptunk az Istentől.
Kiléptünk a színpadra, és minden olyan természetes lett. Azt csináltuk, ami a dolgunk. Az Istenbe vetett hit fantasztikus dolog. Az eleinte összevont szemöldökkel ülő, Istent távolinak tartó emberek arca elkezdett kisimulni, és egyre több mosolygós arc nézett ránk vissza. Még közös éneklés is volt :-) A fiatalok és az idősebbek egyaránt hatalmas szeretettel fogadtak bennünket, és azt hiszem, ezen a napon sikerült a három napos rendezvényt útjára indítani, Istennek hála! Az érdeklődés felkeltése nem könnyű, de megtisztelő feladat.
Olyan élményekkel lettünk gazdagabbak, amiket már senki nem vehet el tőlünk. A komolyabb témákon kívül is történt sok minden. Ezernyi zrikálás, visítós röhögések, Márk ablakon át történő távozása… Elképesztő nap volt!
Végül, még este útnak indultunk hazafelé, hajnal kettő körül értünk végül Szentendrére… Csütörtökön aztán egy nap pihenés… Márkkal délelőtt még megnéztünk együtt egy filmet, és megkóstoltuk a Berzétéről kapott vegyigyümit is… Kösz, Robi!
Istenért zenélni. Ez a legjobb. A legjobbakkal együtt. Öröm é’ bódottá’… :-)
