Ez az Ige szakasz nagyon ott van a top-on! A reménységem Krisztusba, a Megváltóba vetettem bele; ez a remény, maga Krisztus, a Szentek Szentjében, az Atya Isten előtt áll.
Ha összevetem azzal, amit Krisztus korábban mondott – a dicséret szemináriumon is átvettük –, érdekes lehet.
Krisztus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül” (János 14/6)– Krisztus út lett, aki az Atyához vezet bennünket, hiszen Ő a cél; továbbá, azt mondta, hogy Ő az egyetlen út az Atya Istenhez. A templomban (anno) 3 bejárat, kapu volt, három névvel, ezek az alábbiak: Út, Igazság, Élet.
Krisztus tehát, megbotránkoztatva az akkori zsidó vezetőket, írástudókat, kijelentette, hogy ha valaki Istenhez akar menni, azt rajta keresztül lehet megtenni.
A templom 3 részből állt, amit én párhuzamba állítottam Krisztus szavaival: Külső udvar – út; Külső szentély – igazság; Szentek Szentje – élet. Igazság szerint, az Élet, amit Krisztus a megváltással nekünk ad, a Szentélyben van, az imádat helyén, az Atya Isten színe előtt.
Tehát, nem csupán a megtéréshez, és a Krisztusban való élethez szükséges, hogy a Szentélybe lépjünk, ahol megbékéltet bennünket Jézus, az Atyával; Hanem, bármilyen gyülekezeti alkalmon, istentiszteleten, egyéb rendezvényen veszünk részt (ha dicséretről van szó), akkor is a Szentély, az imádat, az Élet forrása a cél: az Atya!
A reménységem horgonya: Krisztus, az Atyához vezet, és Belé „kapaszkodik”. Fantasztikus! Csodás dolog, hogy Isten nem hazudik, és betartja, amit ígért – az emberrel ellentétben; Istennél súlya van az „adott szónak”. Ezért is bízok Benne!
Ráállok hittel arra, amit Isten megígért nekem, és kitartok, bármibe is kerül, „mert tudom, kiben hiszek” (2. Timóteus 1/12).
