Juhhú, péntek 13! :-) Valamiért, leküzdhetetlen ingert érzek, hogy minden babonához ragaszkodó embert, és a babonákat leszóljam, vagy provokáljam. Őszintén szólva, nem küzdök ezen vágyam legyőzése ellen.
A tegnapi nap kissé hosszú volt, az a hajnal háromnegyed négyes ébredés nem könnyítette meg a dolgomat. Végül is, amiért mentem apuékhoz, sikerült elintéznem, hála Istennek. A blogot is sikerült helyrerántani, a kottafüzet első, címpéldányában a hibákat is ki tudtam javítani, így már valóban, csak a sokszorosítás van hátra – és az, hogy a gyűjteményből kimaradt dalokat egy kötegbe szedjem, és ha valakinek kell, oda tudjam adni. Kíváncsi vagyok, milyen fogadtatása lesz a kottafüzetnek, hiszen, a zenekar tagjait kivéve, pénzbe fog kerülni. Várom, hogy a keresztény betegségből kigyógyulunk-e valaha…
A Kolossé levél folytatásában Pál, ismét csak, nem kíméli a „tisztelt címzetteket”. Ha belegondolok, logikus, hogy sokan felháborodtak Pál mondandóján, amely szerint a törvények és „a szabályok bölcs, dolgoknak látszanak, de csak a vallásoskodásra valók, amit emberek találtak ki, amire jellemző a hamis alázatosság” (Kolossé 2/23).
Megint kibukik a lényeg: Isten Szent Lelke nélkül bármilyen törvényt olvasok, bármilyen sokat is olvasom a Bibliát, nem fogom tudni világosan megérteni, mit szeretne velem, és mit szeretne nekem adni az Isten.
„Ne veszítsétek el a győztesnek járó jutalmatokat olyan emberek miatt, akik élvezik az alázatoskodást” – no comment! (Kolossé 2/18).
Ismét oda jutunk vissza, hogy a külsőségek, az emberek szemében való tetszelgés, és a pozíció hajtása mennyire káros.
Belegondolok, és azt mondom, hogy a büszkeség, és az embereknek való megfelelni akarás – szépen, magyarosan :-) –, nem vezet jóra – legalábbis, ha a hitet vesszük alapul, biztosan nem. A büszkeség pedig, azt hiszem, az egyik legdurvább dolog, amivel az embernek meg kell küzdenie, legalábbis szerintem. Ennél tényleg, csak egy-két dolog akad, amivel, valószínűleg amíg élünk, harcolni fogunk. De, majd meglátjuk.
A mai napban a legjobb, hogy péntek van, és végre ismét „örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!” (Zsoltár 122/1). Hallottam olyan változatot is a kereszténységre, hogy az ember nem azért jár gyülekezetbe, vagy templomba, hogy jól érezze magát, én mégis úgy vagyok vele, hogy nem tudok olyan helyre járni, ahol nem érzem jól magam. Azt hiszem, akkor vallomással tartozom: nem vagyok jó keresztény ember, mert én igenis, szeretek gyülibe járni, és jól is érzem magam. Szeretek Istennek énekelni, és zenélni, szeretek imádkozni, és szeretem Őt! Szeretem azt, hogy az Isten Igéje rám nézve is igaz: „alkalmassá tett benneteket arra, hogy részt vegyetek abban az örökségben, amit Isten készített el a világosságban élő népe számára” (Kolossé 1/12).
Én pedig, igenis, örülök, hogy végre péntek van, és mehetünk Isten házába, és a gyülivel együtt átélhetjük azt, hogy Isten győztessé tesz bennünket!
Lehet, hogy este kéne énekelni a „Veled győztes vagyok” c. dalt is…
Egy friss fordítás, ami nagyon megvidámított:
Mindenem Tőled van
(One Desire)
1. Mindenem tőled van, Életem célja csak Te vagy Eléd állok, s neked hódolok. 2. Szerelmed megmentett,
Bár, sokáig észre sem vettem, De itt vagyok, s neked hódolok. - átvez. - Uram, utadon járni jó, Te melletted Nem érhet semmi baj, Téged követlek én,És éneklem:
- refr - Te vagy az Úr – egyetlen vágyam, Hogy veled lehessek, Uram, Megváltóm. Ez több mint egy dal, szívemnek vágyam, Hogy Veled legyek, Veled legyek – Jézus. - bridge - Csak arra vágyom, Uram, hogy Veled legyek…
Szerző: Joel Houston©Magyar szöveg: Szabó Balázs©
