Ma este egy újabb megbeszélés, jó lenne nem lyukra futni…
Nem fáradok bele! Döntöttem! Keresem annak a lehetőségét, hogy hol tudok jót tenni. Lehet, hogy csupán kedvesen kell a kollégámhoz szólnom, lehet, hogy csak el kell mosogatnom, segítve a családnak; vagy éppen, adnom kell az utcán kéregetőnek.
A szárazság számomra most a hétköznap, nem tagadom. Mégis, éltet az Istenbe vetett hitem, és az a mérhetetlen szeretet, amit Ő tanúsít felém. Felfoghatatlan. Nagyon ellentétes tud lenni maga a valós jelenség, a problémák sora, és a nehézségek sokasága, szemben azzal az örömmel, ami erőt ad; szemben a hittel, és Isten kegyelmével, ami vigasztal és előresegít.
A gondok közepette is arra várok már, hogy péntek legyen, és mehessünk a gyülibe, hogy együtt keressük Istent – és találkozzunk is Ővele. Várom, hogy a zenekarral együtt játszva Istennek, megtapasztaljuk újra azt a „valamit”, amitől a gospel témájú zene több mint egy „szimpla” zenélés.
Nem számít, hogy mi az ami körülvesz, én egyet teszek: „Szemeimet a hegyekre emelem” – és megvallom Isten Igéjét!
„Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ. Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője! Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!” (Zsoltár 121).
