Szerda - Csipp-csöpp... Az Élet ereje
Már túl vagyunk a hét első felén. Néha kicsit – na jó, nem is kicsit –, felhúzom magamat, ha valami olyan dolog történik, ami szerintem nem igazságos... Persze, ez csak nézőpont kérdése, de szerintem akkor is igazságtalanul történnek dolgok... Ezek azok az esetek, amikre nem tudom a választ. Miért? - jön a kérdés. Aztán, ha nem is beletörődve, de túllépve azon, ami már megtörtént, előre nézve, új lendülettel kezdek bele a jövőbe.
Mit is tehetek olyankor, ha emberileg minden kifújt? Más nincs, csak Ő! A legjobb! Nem tudok mást tenni, és nem is akarok, egyszerűen csak Hozzá fordulni! Új erőt meríteni belőle. Mert adja Önmagát nekem, azért, hogy nekem jobb legyen! Elképesztő!
Néztem az ónos esőt az ablakból. Cseppenként lehull, aztán „megköt”. Hasonlóan képzelem el az Istentől jövő életet is. Elkezdi rám csepegtetni, szépen, finoman, hogy feláztassa azt a szívet, ami sokszor kőkemény tud lenni... Csepeg rám az Élet esője, ha szabad ilyen képpel élnem. Megköti a repedések közti szakadékot, hogy aztán átitasson teljesen, és „átfolyjon” az én életemen is, másoknak is erőt adva...
Csütörtök – Interjú a Civil Rádióban
Izgalmas napok. Néhány napja megkeresett Bíró Zsolt, hogy beszélgessünk kicsit a HÉV-csapat szegedi szolgálata kapcsán (is). Miután minden alapvető kérdést sikerült letisztáznunk, az is kiderült, hogy egészen közel lakik a gyülinkhez... :-)
Nem tartom magamat akkora embernek, hogy interjú alany legyek, így kicsit izgultam is. A beszélgetéshez egy dalt is mellékelni fog a Civil Rádió, ami külön megtisztelő, főleg, hogy az egyik legkedvesebb dalomat vihettem, amit Gabi énekel: Soha nem felejtem el... címmel. Egy kedves barátom ráadásul megmutatta ezt a dalt egy közismert közösségbe járó ismerősének is, akik rendre éles kritikával tudnak élni bizonyos helyzetekben... Ezt a dalt megdicsérte az illető. :-) Hm... A héten csupa pozitív visszajelzés érkezik az általam megírt dalok kapcsán, hol iwiw-en, hol e-mailben... Hála Istennek ezekért a dalokért, tényleg!
Mivel egy irányba tartottunk az interjú után, közösen folytattuk az utunkat, és nagyon jót beszélgettünk. Lehet, hogy ebből a közvetlen beszélgetésből több mindent értünk volna el...? Hiszen itt nem kellett arra figyelnem, hogy ne rontsak el egy mondatot sem. Igaz, a rögzítésre került beszélgetésnél sem volt ilyen probléma. :-)
Remélem, sikerült egy értékes kapcsolatra itt is szert tenni, nagyon jó embert ismertem meg Bíró Zsolt személyében!
Olvasom az Apostolok Cselekedeteit, és Saul megtérésért. Érdekes történet. De most nem az a lényeg, hogy leesett a lóról, és hogy megvakult.
Ha visszagondolok az én saját életemre, és nem csupán arra, hogy micsoda csoda volt, amikor megismertem Krisztust, hanem általában, amikor megtérésre, hazatérésre volt szükségem, de nem vettem észre, vagy nem úgy sikerült, akkor Krisztus minden alkalommal „hazasegített”, „odasegített” újra és újra a kereszthez.
Sajnos, sokszor megesik, hogy – bár meglehet, jó szándékkal –, ahogyan Saul is, fújtatok, pörgök, csinálom azt, amiről azt hiszem, hogy az jó, és helyes, totálisan meggyőződve végzem a „dolgom” - aztán egyszer csak kiderül, hogy valamiféle légy került a levesbe, és az irány elcsúszott...
Ilyenkor jön Krisztus kegyelme, és a „Királyi fényesség”, ami Őt körülveszi. Megjelenik nekem, hogy ilyen hatásos, már-már drasztikus módon térjek rá a helyes felismerésre, hiszen eddig olyan sokszor kért szépen, és próbált jó irányba terelgetni... Nem ment, mert buta voltam, és nem hallgattam a kedves szóra. Miért van az, hogy csak az „égszakadásból” tanulok sokszor?
Olyan jó lenne, ha azt a kedves lágy, szelíd hangot is meghallanám, amely azt mondta: „ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy” (Ézsaiás 43/1).
Így áll ez ma is! Ő megváltott engem! Kegyelem, és csoda!
