Tegnap este kaptam a nagy telefonhívást. Mégis mehetek a Papp László Sportarénába, a "Jobb velunk a világ", jótékonysági rendezvényre, ahol Pintér Bélát kísérhetem zongorán. Mert bár van ott egy komplett zenekar, de ők úgy készültek, hogy lesz billentyűse Bélának - vagy ő fog zongorázni - ez pedig ma derült ki... Szervezési "baki". Az én legnagyobb örömömre - illetve, az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen a HÉV csapatnak épp a minap küldtem el az egyik leglelkesebb levelemet, amit valaha írtam :-) a pénteki Istentisztelet és az előttünk álló, december 6.-i próba kapcsán.
Kiderült, tehát, jómagam is ott lehetek, hogy Pintér Bélát kísérhessem zongorán ezen a jótékonysági estén, amikor is fogyatékos embertársaink szeretnének adakozással, és ezzel a felhívássla hozzájárulni, hogy a Böjte Csaba vezette szervezet, a dévai árváknak árvaházat tudjon építeni! Frenetikus a dolog, és talán megalázó is, hogy a segítségnyújtás olyan embereknek jut eszébe, akik maguk szorultak eddig támogatásra.
Az Arénába délután három órára kellett megérkeznünk, még a parkolóházba is beengedtek, mert "kiderült" hogy én vagyok Ákos öccse... A beléptető hölgyek szerint tényleg az vagyok, mert nagyon hasonlítok rá - nem akartam elhinni, hogy egy ártatlan tréfás mondat ilyen hatással van emberekre... :-) A lényeg, hogy az autó is bioztonsgában parkolhat, és mi is bent vagyunk.
A beállás eléggé szigorúnak tűnő beosztás szerint ment, nagyjából tíz percet kaptunk... A zenekar kiváló volt, le a kalappal! Nem ismertük őket, a gitárost Barnának hívták, és volt egy szintis srác, Ricsi, aki vak - mégis, csak én gondoltam úgy, hogy ő hátrányos helyzetű. Egy vidám, vicces, nevető rockker srác. Azt mondta, pont annyit lát előre, mint hátra...
A beállásnál gyors eszmecsere, hogy a Homokba írva című dalt melyik verzió szerint játszuk. Végül, a zongora-intro maradt, a többi pedig a nagy zenekari változat szerint. A zenészek rendkívül türelmes srácok voltak, és nagyon jól leszedték a dalt a CD-ről. Profi volt a hangzás, köszönhetően annak a frenetikus zongorának is, amin az este folyamán Presser Gábor is játszott előttem. Amikor megjött Pici bácsi, csak néztem, hogy "tejóég". Élmény volt testközelből látni, hallani, ahogy játszik.
A dalt aztán a beállásnál kétszer eljátszottuk, már ekkor azt éreztem, hogy jól fog menni... De a zabszem-effektus azért rendesen éreztette hatását az este folyamán.
A gála, este hét órakor kezdőtött - volna. A műskorközlők jelezték, hogy némi csúszás lesz, hiszen a közönség miatt még 2 pénztárt ki kellett nyitni, hogy gyorsabban haladjon a sor! Végül, tele lett az Aréna! Egy jótékonysági estén!
A műsort egy jó darabig mi is a nézőtérről figyeltük. A negyedórás késéssel indult este aztán rendesen felborult, hiszen volt olyan fellépő, akinek még másfelé is volt dolga, így előre vették a sorban. Nekünk ez csak jót tett, hiszen a vége felé léphettünk színpadra, Presser Gábor, és Caramell után, Rózsa Magdi előtt... Jó kis körítés.
Hivatalosan, 20.25 órakor következtünk volna mi, ehhez képest 21.15-kor konferáltak be minket. Közben a zongorát betölták a színpadra, Béci közelébe, a zenekar a helyén állt, hiszen rajtunk kívül még legalább 15 más előadót kísértek. A drukk, és az a motiváció, hogy ma este sokezer ember hallhat a megbocsátásról, és Isten kegyelméről, nagyon nagy hatással volt ránk. Eleve, a tény, hogy a csarnok tele, és mi itt lehetünk, igen neves művészek társaságában, már felemelő.
Ezen felül azonban volt még valaki a színpadon - bennünk, velünk, mellettünk. Mielőtt felmentünk a színpadra, még gyors fohász az ég felé - Jézus, add, hogy Rólad, Érted, Neked szóljon a dal! Ennyi volt bennem a vágy. Bevallhatom, félek, hogy ez a lehetőség a káromra ne legyen - nem akarok elszállni. Hála Istennek, vannak körülöttem olyan emberek, aki a kellő időben úgyis visszahúznak, ha arcoskodnék... De odáig sem szeretnék eljutni.
21.15 óra
"Hölgyeim és Uraim, a következő fellépő ma este, Pintér Béla, egy hihetetlenül népszerű énekes" - ez volt a konferálás. Szívmelengető - még, ha a műsorközlő úr nem is tudja, hogy kik vagyunk :-)
Füst, fények, brutális hangerő, ami alapból belőtte a sérót, de nagyon kellemes volt. A zenészek egytől-egyig figyeltek rám. Furcsa volt, pedig ők a profik, nem én. Úgy látszik, hogy a beállás során erősen előjött a kolerikus jellemem, amikor rávezettem őket, hogy hogyan kezdődik valójában a dal - ez megmaradhatott bennük. Remek srácok, de tényleg. Állatok!
A dal elkezdődött, és úgy vettem észre, hogy a pusmogás megszűnt a nézőtérről. Hirtelen megállni éreztem az időt, és ahogy Béla énekelt, valódi Szeretettel telt meg a csarnok. Reménységgel a jövőre nézve, reménységgel az életünkre. Nem mellékesen, túl azon, hogy jó volt a zene, azt éreztem, hogy Krisztus valósággá válik erre a négy percre az Arénában. Mint egy varázsütés...
Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj... - ahogy épült fel a dal, és kezdett kinyílni a dinamika, hirtelen Béci hangja is kinyílt! Brutálisat énekelt! És ekkor már nem udvariasságból szólt a taps! A REMÉNY dala volt ez a mai estén! A dal végén pedig, azt hiszem, egyértelmű volt, hogy hogyan is sikerült - a közönség és a konferálás magáért beszélt!
Óriási élmény volt, megtiszteltetés ezen a porondon zenélni, énekelni Krisztusról!
Van egy új álmunk! Öhömm... Béci azt mondta hét óra magasságában, még foghíjas nézőtérnél, hogy ha ennyien lennének egy közös Istent dicsőítő, magasztaló estén, azzal ő már elégedett lenne. Mondtam neki, hogy én nem. Legyen csordultig akkor már az Aréna, ha Isten nagyságáról van szó.
Az álmunk, hogy megtelik az Aréna olyan emberekkel, akik azért jönnek, hogy megismerhessék Krisztust, és Neki, Róla énekeljenek. Egyszer talán, tényleg valósággá válik ez az álom (is). Nem lehet nem arra gondolni ezen a helyen, hogy Isten ditcsőítése tölti be az egész Arénát. 12.000 ember. Remélem, hogy Isten is szeretné, hogy így legyen. Ahogy ezen gondolkodom, már jár is az agyam, hogy mit hogyan lehetne megszervezni, milyen szívesen vennék részt ebben a munkában! Hm... egyszer talán...
Jobb velünk a világ. Ez a szlogen. Vajon, velünk, keresztényekkel is jobb a világ? "A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését" (Római levél 8/19).
Ezt az estét Isten kegyelméből sikerrel vehettük. Őszintén remélem, hogy a fülbemászó dallamon túl, az igazi üzenet is eljutott az emberekhez, remélem, lesz még folytatás. A nagy csapattal, teltházzal az Arénában, mondjuk 12.000 torokból szállna fel az ima: "Nekem nincs más Rajtad kívül, Jézus. Életem forrása vagy..."
Az este legjobb pillanatai mégis azok voltak, amikor jöttek sorban az sms-ek a telefonomra: Veletek vagyunk. Imádkozunk értetek. Szeretünk benneteket. Reméljük, hogy Isten használni fog benneteket ezen az estén. Taroljatok!
A Hegyen Épült Város gyülekezet, úgy érzem, mellszélességgel mellettünk állt. Semmi féltékenység és kitúrás. Kiváltság, hogy ennyire stabil hátteret kaphattunk Istentől a HÉV Gyüli személyében.
"Megismerteted velem az Élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt" (Ap. Csel 2/28). Még most is a napokban olvasott bibliai szakaszr ám gyakorolt hatása alatt vagyok. És az Élet útjához hozzátartozik egy stabil gyülekezeti háttér, egy bázis. Az OTTHON. Az a "négy fal" amelyek között biztonságban lehetek, ahol együtt örülhetünk egymás sikereinek, amelyeket Istennel megélhetünk.
Otthon, édes otthon...
