Kornél hőemelkedéssel nyüglődik. Úgy sajnálom, mert a tehetetlenségen kívül mást nem tehetek. Megkapja a vitaminokat, és imádkozunk, természetesen. Olyan hangulat-hullámai vannak… egyszer nevet és sikongat, aztán hirtelen megint sír, és semmi nem jó neki.
Újabb kitartás. És hát, az embernek mindig az fáj a legjobban, ha a szeretteinek van baja. Szívesen lennék én beteg, hogy Kornél és Gabi jól legyenek, de ez most úgy tűnik, másként alakul – együtt vagyunk jóban, rosszban… :-)
Mást nem tudok tenni, mint hálát adok Istennek – függetlenül a körülményektől. Nem érdekel, ki mit szól hozzá. Éppen elégszer tapasztaltam meg az utóbbi időben, hogy a hit nem feltétlenül épül a logikára.
„Nem az szennyezi be az embert, ami bemegy a száján, hanem az, ami kijön onnan… Ami a szájon kijön, az a szívből jön. Az szennyezi be igazán az embert” (Máté 15/11, 18).
A beszédemre egyébként is igyekszem vigyázni, sajnos nem mindig sikerül, de küzdök, mint disznó a jégen :-)
Az a helyzet, hogy az ember sokszor észre sem veszi, hogy mit mond, vagy az, amit mond, valójában honnan jön. Egy-egy gondolat, egy szeretetteljes vagy éppen utálatos megjegyzés is – ami spontán, őszintén jön –, az a szívből jön, ez biztos. Kismillió ilyen helyzet van. Legtöbbször szerintem, lehülyézzük egymást. Csak úgy.
Nagyon nem mindegy, mivel van tele a szívünk! Eszméletlenül fontos, hogy JÓ dolgokkal töltekezzünk fel, erre pedig a Biblia és az Isten magasztalása a legjobb eszköz. Ha a szívemet jó dolgokkal „teszem tele”, akkor onnan kifelé is csak jó jöhet – előbb, utóbb.
A jó dolgok nehezebben véglegesednek, mint a rosszak.
Azon vagyok, hogy minél inkább jó dolgokkal töltsem tele a szívemet – ehhez persze, döntés és radikális, azonnali változtatás is kell. Eszerint járok el.
