Igazából szomorúan konstatáltam, bő egy héttel egy furcsa levélváltást követően semmilyen érzelem nincsen bennem, ahogy visszaemlékezek. Vélhetően csak egy kósza pillanat műve ez, és teljesen másként is lesz ez még. Beszélgetni kezdtem Vele… Megnyugtatott. Az éjjeli viharos álmot követően azzal a jól ismert – és őszintén szólva, már hiányolt – drukkal a gyomromban ébredtem. Szombat van! Reggel 7 órakor Márkkal elhoztuk a bérelt mikrobuszt, aztán nem sokkal később útnak is indultunk… felvettük a Csapatot, és Hajdúszoboszlónak vettük az irányt.
A cél egy volt: az esetlegesen jó zenén túl rámutatni arra, hogy Ő a legfontosabb. Sikerült megismerkednünk néhány nagyon kedves emberrel, így például Szénási Andrással, vagy éppen Takács Emesével, és a hajdúszoboszlói fiatalokkal. A templomok légköre mindig magával ragad. Valahogy nyugalmat áraszt. Ezen a napon sem volt ez másként, bár kissé hűvös volt (5-6 fokos hideg)… :-)
A kezeink kellően lemerevedtek, ami azért később feloldódott. Márk a saxofonnal hősies győzelmet aratott – nem csak a zene terén…
Ez a szombat délután új erőt adott, és bizonyította, hogy érdemes Érte élni!
Vasárnap reggel, 8 óra után kicsivel megérkeztem Verőcére, ahova mindig örömmel megyek, s teszek eleget a meghívásnak, amikor csak tehetem. Döbbenetes, hogy mennyi szeretetet kapok/kapunk, akárhol is járunk. A délelőtti Istentisztelet pikantériája az volt, hogy Szenczy Sándor, amellett, hogy nagyon jól prédikált – számomra fontos, sokat jelentő dolgokról beszélt –, megkért, hogy az igehirdetése közben hagyatkozzak Istenre, és a prédikáció közben játsszak egy-egy, a témához illő dalt. Izgalmas volt ez a fél-improvizációs megoldás. Élveztem minden percét!
A fiatalságomból adódó félelmek, kételyek szertefoszlanak, amikor Pál apostol szavai egyenesen hozzám szólnak: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban” (Pál Apostol, Timóteushoz írt 1. levél 3/12). Bátorítás, kihívás, és erő egyszerre: a dolgom az, hogy tegyem azt, amit Ő mond nekem. Tanuló leckék egész sora az élet. Ezt a tanulást pedig csodaszéppé teszi az Isten valósága.
