A tegnap esti gyüli alkalom, azt gondolom, a frenetikus jelzőt kell, hogy megkapja. Az Apostolok Cselekedete valósult meg újra. Nagyon hálás vagyok Istennek ezért a közösségért, mert valóban Közösség. Olyan gyülekezet, ahol az ember ember lehet, és nem kell egymásnak megfelelni, nem kell semmiféle „elvárt” kereszténynek lenni, sőt, még az sem baj, ha jól érezzük magunkat a gyülekezetben. :-)
Felemelő volt együtt imádni Istent, megtapasztalni, hogy az Ige valósággá vált. Tegnap azt olvastam reggel, sok más mellett, hogy Krisztus kijelentést tett: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt, vagy a próféták szavát. Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy teljessé tegyem” (Máté 5/17). Krisztus teljessé tette a próféták szavát, és a törvényt – saját halálával, és azzal, hogy elküldte a Szent Szellemet.
Tegnap este Isten Szent Szelleme adta a közösségbe az egységet, és Isten kegyelmét. Olyan helyreállítási munkákba, ha úgy tetszik, nyári renoválásba kezdett Isten a gyülinkben, hogy csak na! Öröm látni, ahogyan a megfáradt, vagy elkeseredett embereket Isten jelenléte feltámasztja, és megújítja.
Nagy hatással volt rám is Isten szentsége tegnap. Újra hallottam az Ő hangját, és ez kiváltság; nem mellékesen új lendületet, új irányt is adott!
A gyüliben elmondott imák, ahogyan az Apostolok Cselekedetében is írva van, része a közösségnek; közösségben vagyunk egymással, segítjük a másikat, segítünk vinni a másik ember terhét, és együtt örülünk a másik emberrel is, ha öröme van. Jó, hogy tudjuk egymást segíteni, támogatni. Az ilyenkor elhangzott imák pedig, sok esetben hitbeli kilépések, megvallások, amelyek mind-mind előreviszik a helyzeteinket – a megoldás felé.
Az elmúlt hetekben sokszor került elém a szeretet, és a megbocsátás párhuzama. Ma egy érdekes dolgot olvastam Máté evangéliumában, ahol a „Mi Atyánk” címen híressé vált imában, s azt követően. „…És bocsásd meg a bűneinket, ahogyan mi is megbocsátunk azoknak, akik rosszat tesznek nekünk… Csak akkor bocsátja meg bűneiteket mennyei Atyátok, ha ti is megbocsátjátok mások bűneit” (Máté 56/12; 14). Micsoda óriási hatalom van a kezünkben, hiszen a megbocsátással uralkodni tudunk a haragon, mégpedig a szeretettel.
Mégsem használjuk ki ezt az Istentől kapott hatalmat, sőt! Sokszor képesek vagyunk haragot és egymás elleni panaszainkat hosszú-hosszú időn keresztül cipelni magunkban… pedig, az élet meglehetősen rövid a haraghoz. Érdemesebb lenne Krisztus szavait, és tanításait többször forgatni a gondolatainkban, hátha kicsivel jobb emberekké válhatunk, s ezáltal a környezetünkre is hatással lehetünk…
Kicsivel később pedig, egy kis „nyugtatót” is kaptam. Amikor nehézségek vannak huzamosabb ideig az életemben, egy időn keresztül nagy elánnal tudok harcolni, és kitartani; bátran viselem a harcot, aztán esetenként egy-egy „megtöretés” még belejön a napjaimba – ezalatt azt értem, hogy bizonyos helyzetek, események következtében teljesen bizonyosság válik számomra, hogy Isten nélkül semmire sem vagyok képes, bármennyire is fain ember vagyok. Lehetek gazdag, vagy szegény; sikeres, vagy sikertelen; teljesen mindegy – bizonyos helyzetekre az ember maga képtelen megoldást találni.
Egy-egy megtöretés után, sikerült Istent Istennek elismernem – teljesen. Ilyenkor általában az én Uram el tud kezdeni megoldásokra vezetni; ilyenkor jobban meg tudom érteni, mit is mond valójában. „Nézzétek meg az égi madarakat! Nem vetnek, nem aratnak, élelmet sem gyűjtenek magtárba – mennyei Atyátok mégis táplálja őket! Ti pedig, sokkal értékesebbek vagytok, mint ők! Ki tudná közületek aggódásával, akár csak egy órával is meghosszabbítani az életét?” (Máté 6/26-27). Óriási igazság van itt leírva!
Lukács evangéliumában is le van írva ez a példázat, ott kicsit tovább is le vagy jegyezve Jézus szava: „Nézzétek, hogyan növekednek a liliomok: nem dolgoznak, nem fonnak. Mégis, mondom nektek: Salamon, legnagyobb dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma még van, de holnap a kályhába szórják, így öltözteti Isten, mennyivel inkább öltöztet titeket, kishitűek! Ne azt kérdezgessétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne is nyugtalankodjatok! Mert mindezeket a világi emberek kérdezgetik. De a ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Keressétek inkább az Ő királyságát, és ezek is megadatnak nektek” (Lukács 12/27-31).
Nos. Tudom a saját tapasztalatom alapján – bár meglehet, egyedül én gondolkodok így –, hogy olykor bizony azon töröm a fejem, hogy mi lesz holnap. Többnyire azzal magyarázom azt, ha kételkedek Istenben, hogy „emberből vagyok, természetes, hogy aggódok”- igen, egy bizonyos szinten.
Nekem Isten azt szokta mondani, „Ne azt kérdezgessétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne is nyugtalankodjatok!”. Mindenkinek az esete más és más; valószínűleg Isten is mást vár el minden embertől. Tőlem azt, hogy bízzak benne, és higgyek benne, mert értékesebbnek tart, mint a madarakat; tudja, mire van szükségem.
Istennek tettem néhány ígéretet, amit totálisan komolyan is gondoltam, amikor megígértem – azt hittem, sosem kerülhetek olyan helyzetbe, hogy ezt istenigazából bizonyítanom is kelljen. Most kell. Ennek van az ideje. Nem mondom, hogy mindig könnyű megtartani az ígéretemet, de örömmel tölt el, hogy Isten van, és így van, aki próbára is tesz – ez bizonyítja a létezését.
Ma este kis kikapcsolódás következik, Demjén Rózsi koncert – végre! Már nagyon vártam, szeretem. Szerintem, tényleg Istentől kapott tehetsége van a palinak, hogy jó zenét és szöveget írjon. Persze, nem mindegyik szövege előtt esek hasra, de néhány igazán csodás, és remek, akár himnusznak is elmenne!
Húgomnak még régebben megígértem egy koncertet, így ma ezt is sikerül teljesíteni. Remélem, egy-két öcsémet is el tudom csábítani. :-)
Király lesz… „Várj, míg felkel majd a Nap”…
