Csodás, napos idő, a család, a hideg sör… minden adva van egy remek naphoz. :-)
Ma sem tudok meglenni Isten Igéje nélkül. Érdekes, hogy míg régen kötelezően „letudott” dolog volt számomra a Biblia olvasása, mára életem, és mindennapjaim egyik meghatározó pontja lett. Ha nem olvasom, hiányzik. Egyszerűen Krisztus valósággá tette előttem az Atyát, és a Biblia megelevenedett – ahogyan Jézus mondta: „Én vagyok az élet kenyere” (János 6/35).
A mai szakaszban, amit olvastam, az Ószövetség, és az Újszövetség határát, és a bűnért való áldozatokat részletezi a Biblia. Nagyon érdekes, hogy az Ószövetségben csak külsőleg hozott tisztulást az áldozat, és a vér – a vér, ami minden áldozat velejárója, és amely a megtisztulást jelképezi.
Azonban eljött Krisztus, Aki az utolsó véres áldozat volt, és ezzel kezdetét vette az Újszövetség.
„Krisztus nem a kecskék, vagy borjak vérét vitte, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre bement – és ezzel örökre biztosította számunkra a megmenekülést. Krisztus vére sokkal többre képes (mint a kecskék, és más állatok vére)! Megtisztítja lelkiismeretünket a halott dolgoktól, hogy azután az Élő Istent szolgálhassuk. Hiszen Jézus, Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek. Jézus Krisztus azért ment fel a Mennybe, hogy ott most a mi érdekünkben jelenjen meg Isten előtt. De csak egyetlen egyszer jelent meg, hogy önmagát feláldozza. Ez az egyetlen áldozat egyszer és mindenkor elegendő. Azzal, hogy Jézus Krisztus feláldozta saját magát, véglegesen leszámolt a bűnnel” (Zsidó 9/12; 14; 24; 26).
Fantasztikus! Méghogy egy elavult „mesekönyv” a Biblia! Olyan valóságos, hogy fel sem nagyon lehet fogni!
A megváltás ismét „kézközelbe” került számomra, és megláttam azt, hogy Krisztus értem adta Önmagát; megmenekülést adott nekem a halála és feltámadása által, és véglegesen leszámolt a bűnnel.
Hála Istennek azért, hogy egyetlen Fiát odaadta értem (is), és ezzel személyessé tette a megváltást!
Köszönöm, Istenem! De tényleg! :-)
