December 14.
Kornél már 4 éves! A mai napig fel tudom magamban idézni a Kornél születésének estéjét. A huza-vonát, ami napközben volt; azt, ahogyan végül betolják Gabit a műtőbe; az orvosok arcát, a pillanatot, amikor Kornélt 2006. december 14.-én, 20.10 órakor kiemelték, és az a picurka kis baba felsírt; ahogyan a kórházban a fürdetés után hozzászóltam Kornélhoz, és felém fordította a fejét…
Az első estét közösen otthon; ahogy elaludt a kezemben; aztán a sok séta a Duna parton vele, és még ezernyi emlék, amik mind egyszerre akarnak betódulni elém, hogy lássam őket… Rengetegszer adok hálát Istennek, hogy ilyen csodálatos, egészséges gyermekeim vannak, mint Kornél és Nóri.
December 17. – péntek, OFFLINE, Szentendre
Egy fantasztikus estét tölthettünk el meghívóinknak köszönhetően a Szentendrei Baptista Gyülekezet fiataljainak évzáró rendezvényén, az OFFLINE-on. Elképesztő volt a légkör! Azt hiszem, ez az igazán nekem való – az ilyen klubkoncert-feeling. Bő másfél órát játszottunk, annak ellenére, hogy nem terveztük, csak egy órásra az estét. Mégsem érzékeltem azt, hogy zavaróan hosszú lett volna a koncert – igaz, majd lehet, hogy megcáfolnak a résztvevők. Az estén két fontos cél lebegett előttünk: 1. Hirdetni az Evangéliumot. 2. Felpörgetni a résztvevőket és az estét is. A másfél óra során kettő lassú dalt játszottunk mindössze, és egy közepesen andalítót, az összes többi dalunk pörgős, lendületes, felszabadult és vidám volt. Nekem bejött ez a leosztás. Hihetetlenül szeretek fiatalok között szolgálatot teljesíteni. Ez a szentendrei este jó ideig az egyik legerősebb, és legjobb emlékem lesz, az biztos! Köszönjük szépen, Srácok!
December 19. – Promóciós bemutató Budapesten és Veszprémben
A pénteki OFFLINE után szombaton a Hegyen Épült Város Gyülekezetben tartottuk meg a gyülekezeti karácsonyt. Nem mondhatnám, hogy könnyed napok ezek. Ezen a szombaton éreztem először azt, hogy kifejezetten fáradt vagyok. Egy héttel korábban, amikor a Csapattal itt jártunk, új lendületet nyertem, és határozottan ráébredtem, hogy a nyáron nekem szegezett „figyelmeztetés”, mi szerint rossz irányba haladok, és majd jól meglátom – ostoba beszéd volt. Isten kegyelmes, és ez az irgalom elég arra, hogy ne kelljen félnem az ehhez hasonló butaságoktól.
Vasárnap reggel 10 órakor egy budapesti gyülekezetben szolgáltunk, ahol unplugged felállásban jelentünk meg. Az Istentisztelet keretén belül bemutattuk a „Legnagyobb Ajándék” című lemezünket, kissé átszabva a dalokat. A délelőttöt egy közös ebéddel zártuk – ezúton is köszönjük a meghívást – majd autóba ültünk, hogy Veszprémbe menjünk a helyi, Veszprémi Keresztény Közösség által szervezett Adventi Ünnep-re, ahol szintén a lemezünk kapcsán kaptunk igen megtisztelő meghívást.
Az est folyamán volt szerencsém megismerkedni néhány nagyszerű emberrel, így például Tamással, és Martinnal is – Vele például együtt dolgoztunk a hétfői lemezbemutató koncertünkön –, kiváló vizuális élményt biztosított a háttérben.
Ezen a délutánon Centgraf Benjamin volt a beugró dobosunk, mivel Hidász Tamás a Golgota Gospel kórussal koncertezett a BKK-ban. Nagyszerű alkalom van mögöttünk. A karácsony kapcsán elhangzott előadás, vagy nevezzük prédikációnak, nagyon erős volt. Közel jött hozzám. Az egész délutánnak volt egyfajta nyugodt, mégis ünnepi légköre. A dalok előrehaladtával egyre több mosolygó, felszabadult tekintetet láttam. Egyre többen néztek bátran bele a szemembe, és egyre könnyedebbnek éreztem én is magamat.
Hazafelé aztán már nagyon vártuk az estét, hogy végre aludhassunk… Ködös-jeges-havas út… Igazi tél…
December 20. – 21. Lemezbemutató és évzáró a Csapattal
Hétfő reggel 7 órára már a dobszerelésért érkeztem a XI. kerületbe, hogy aztán fél nyolckor már a többiekkel együtt a Patakyban álljunk neki a pakolásnak. Szentendréről négy nagylelkű fiatalember is jött és segített nekünk – nem csak a reggeli pakolásban, hanem a napközbeni Cipősdoboz osztásban és késő este a színpad lepakolásában is. Ők négyen: Levente, Jani, Dani, és Szabolcs. Köszönjük!
A délelőtt folyamán aztán: hangfalak, dobfelszerelés, gitárok, zongora, szaxofon, plexifal, dobogók összeszerelése és beállítása volt a menet, majd egy izmos bevásárlás, és az ebéd. Ebéd után aztán hangpórba, beállás, és egy elég jelentős zenekaros beállás-próba. Hat előtt néhány perccel teljesen készen is voltunk, jöhetett a pihenés.
19.00 órakor Vujity Tvrtko, Demcsák Zsuzsa, és Szenczy Sándor egy jótékonysági felajánlással nyitották meg az estét, aztán pedig, negyed nyolckor elkezdtük a koncertet. Régen izgultam ennyire. Az elmúlt hetek-hónapok sok pillanata pergett le előttem, és utólag már nagyon bánom, hogy ennyire izgultam, jobb lett volna sokkal felszabadultabbnak lennem már az elején is. :-)
A színpadról megélve a koncertet, azt vettem csak észre, hogy hirtelen már az utolsó dal következik. Nagyon hamar eltelt ez a 21 nóta.
Isten csodát tett velünk ebben az évben, mert meghívások sorozatát kaptuk, az pedig, hogy a mai, válságos időkben, kvázi ismeretlenül erős félházzal megtartottuk a lemezbemutatót, sok-sok új álomnak adott „szülőágyat” – igenis merni kell nagyokat álmodni. Nyilván nem csináltam mindent tökéletesen, sőt! De rengeteget tanultunk ebből az időszakból, és ebből a napból.
A kényelmünkről, a ruháink vasalásáról, a vizünkről a színpadon, a belépőjegyekről, a vacsoránkról, és az egész napunkról pedig három csodás hölgy gondoskodott, akik rendkívül kedvesen, türelmesen, segítőkészen álltak hozzánk! Adél, Ildi és Dorottya – szívből köszönünk mindent!
A koncert után a visszajelzések, és a kézfogások tömegében alig bírtam magamhoz térni. Vacsora a Csapattal, aztán irány a színpad, és lepakolni mindent… Végül fél 11 körül indultunk hazafelé.
Kedden este aztán Újbudán találkoztunk a társasággal. Szépen összejöttünk! 20 fős asztalfoglalásunk volt az estére. Gyors (ön)értékelés az elején, helyére tettük magunkban a dolgokat, és hálát adtunk Istennek a 2010-es évünkért, aztán kezdődhetett a lazítás! Szerencsére időben kihozták a pezsgőket is, így megfelelő volt a kezdés, hogy aztán egyre több sikítós-röhögés hallatszódjon az asztalunktól… :-) Fantasztikus az egész Társaság. Kifejezetten nagy örömömre szolgált, hogy elfogadták a meghívást azok a kedves családtagjaink, szeretteink, akik nem voltak kifejezetten szerves részei a Csapatnak (de csak eddig), így például Melinda, Rita, Fanni, Eszter, a húgaim, Noémi, Greg, Adél és Bazsi. Remélem, senkit nem hagytam ki. Egy laza, evős-ivós levezetéssel zártuk ezt az évet. Szeretem a srácokat!
December 24. – Karácsony
Éjszaka még ébren töltök néhány órát. Nincs bennem stressz, egyszerűen csak annyira hirtelen állt meg a pörgés, hogy még nem tudtam teljesen alkalmazkodni hozzá. Éjjel felébredek, és nem tudok aludni.
Még csak négy nap telt el a koncert óta, de máris új dallamok szólnak a fülemben, új impulzusok érnek, amiket tudatosan hagyok, hadd szóljanak, hadd érjenek – de nem vagyok hajlandó most ennél többet tenni. Majd januárban… Hiszen most Ünnep van. Az Ünnepek Ünnepe. Ünnepeljük a Király szülinapját. A Legnagyobb Ajándékot.
Ha lemaradtál volna bármiről, kárpótlásul szeretném Neked is jelezni, hogy a weboldaunkon INGYENESEN LETÖLTHETŐ a „Legnagyobb Ajándék” című dalunk: http://szabobalazs.hu/media_zene.html
Békés, Boldog Karácsonyt kívánok Neked is, Kedves Olvasóm!
