Vannak olyan életszakaszok, amiket egyszerűen nem lehet a végtelenségig folytatni. Vannak olyan személyek, akikkel akárhogy próbálok őszinte, baráti kapcsolatot kialakítani, egyszerűen nem lehet. Ez a fajta ember az, akit úgy hívok: ostoba ember.
Bennem ma nagy döntés született. Hosszú hónapok rágódása után jutottam döntésre: száműzöm azokat az embereket a környezetemből, akik szapulnak, bántanak; akik a szemembe nézve jópofiznak, de a hátam mögött szorgalmasan végzik kártékony munkájukat. Egyszerűen nem fér bele az életembe az, hogy megtűrjem a nekem kárt okozókat a környezetemben. Elég volt!
Ahhoz, hogy tovább tudjak haladni előre felé, muszáj „gazolnom”, és a felesleges dolgokat lepucolni.
Korszakok jönnek, korszakok mennek.
A régiek elmúlnak, az újak megvalósulnak.
Régieket elengedek, újakat megfogok.
Meg nem fordulok, csak előre haladok.
Valami véget ért…
A sikeres jövőhöz pedig vannak személyek, akiket egyszerűen el kell engednem, rosszabb esetben ki kell zárnom az életem további részéből. A fentebb már említettekről beszélek.
Ez az én nagy elhatározásom: minden felesleges dolgot, visszahúzó erőt kigyomlálok. Túllépek a sérelmeken, megbocsátok, lezárok magamban is dolgokat, hogy újult erővel tudjak a jövőre koncentrálni.
„Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön.” (Ézsaiás 43/19). Ezt mondja Isten. Hiszek Neki! Bízok Benne!
