Már készülünk a december 6.-i, Debrecenben, a Kölcsey központban tartandó karácsonyi Gospel koncertre. A „Valódi gyöngyszemek” bemutatóján kívül egy teljesen új blokkot is összerakunk, s ehhez már javában koncentrálásra van szükség, s munkára…
Ahhoz pedig, hogy ezt a lehető legjobban tudjam a magam részéről abszolválni, néhány más területet ideiglenesen „lezártam”. Nincs új dalírás, nincs fordítás. A jövőre tervezett verses-kiálltással egybekötött-zenés saját projekt is kizárólag akkor folytatódik, amikor túl vagyunk ezen a nagy projekten. Felemelő a részesének lenni! Óriási dolog! Naccccerű! :-) Az a megtiszteltetés ért, hogy az egyik blokk hangszerelésének, és arculatának nagy része rám lett bízva. Izgalmas kihívás, igazán tetszetős feladat, amit nagyon élvezek! Jó lenne maradandót alkotni. S ehhez minden egyebet, ami nem sürgős, félretettem. Na, de jövőre belendítem az elképzeléseimet… :-)
„Vasárnap Este”
Szeretettel köszöntünk mindenkit, minden idők eddigi legzsúfoltabb Vasárnap Estéjén! – hangzott a köszöntő, este hét órakor a budapesti Golgota Gyülekezetben. Egyszer már voltunk itt szolgálni Bécivel és a csapattal. Akkor egy remek alkalomnak lehettünk részesei. Hasonlóban bíztunk most is… Nem is hiába!
Ezen az estén útjára indítottuk a „Hail to the king” című dal magyar változatát. Kiváló, dinamikus dal, remek szöveg! Az eredetihez képest némileg saját szájízre szabott, kissé funky-sabb stílust kapott a dal zenei oldala, ami, szerintem elég jól fekszik a csapatnak. Ez a dal egyszerű hatással van rám: irány előre! Neki a kőfalnak is, ha kell, nincs akadály!
A fáradtságomat, és azt, hogy nem minden úgy alakult ezen a napon, ahogyan elgondoltam, nem sikerült sajnos maradéktalanul legyőznöm, ennek betudhatóan nem éreztem magamat 100%-osnak ezen az estén, amit nagyon sajnálok. Remélhetőleg kifelé ez nem jött át annyira. Egy igazán remek estének lehettünk a résztvevői, sokszáz emberrel együtt. Az elmaradhatatlan „Bocsi” című dallal zártuk az estét. Érdekes, hogy ez a szó milyen egyszerű, s mégis milyen sokat elmond: Bocsi.
Hazafelé már nagyon le voltam lassulva. Az agyam szépen lassan kezdte feladni a fáradtság ellen vívott harcát, s végül kidőltem – volna. Nóri még másként gondolta, így fél tizenkettő magasságában még egy 15-20 perces ringatás következett… Kis drága, egyszercsak kidőlt.
„Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban” (Kolossé 2/7). Figyelmeztető jelek akadnak, én pedig szeretnék még jó sokáig élni, s igyekszem csak annyira hajtani, amennyire feltétlenül muszáj.
A mai napomat biztosan „hangok” nélkül töltöm, semmi szín alatt nem szeretnék zenével foglalkozni – de csak ma. Igaz, ezt sem biztos, hogy be tudom tartani… példa erre, hogy az év végi koncert egyik dalának zenei része éppen akkor állt össze a fejemben, amikor a boltból, útban hazafelé, állva a piros lámpánál „beütött” az ihlet.
Izgatottan várom a következő ihletet… S közben a pihenés mellett arra vágyom, hogy este újra magamhoz öleljem a családomat.
A következő napokban pedig lelkileg is a megerősödés fog következni. Túl kell lépni néhány fájó ponton, néhány vélt vagy éppen valós nehézségen, és újra „kidörzsölni” a fáradtságot a szememből felnézni arra, Aki számít. „Hallom lépteidet fenn, a hegyeken, békét és örömhírt hoz…”
