Napló - Az élet az Élet?!

           Felmerül oly sok kérdés a jövőt illetően. Mivel jós nem vagyok, nem tudom megmondani, mikor mi fog történni. Igaz, így legalább izgalmas a jövő. :-) Sokat morfondírozom magam is, hogy mi hogyan s mivé fog alakulni. Szentendre, Budapest, vidék? Kelet, vagy nyugat? Külföld? X és Y vajon mit gondol a közös jövőről pontosan? Persze, beszélünk róla, találgatunk, de túl sok a „ha” és a „talán”, meg a „majd látjuk”. Pedig, tényleg ennyit tudunk mondani: „majd látjuk”. Nem szeretnék elveszíteni Barátokat, sőt, szeretnék még új barátokat magam mellé. Nem szeretném, ha bármelyik „érdekeltségem” is csorbuljon, vagy megszűnjön.

            Fiatal vagyok még, írtam pár napja… Igen, s talán éppen ebből a fiatalkori hévből kifolyólag vannak olykor aggályaim, s tán éppen emiatt nem vagyok még képes túllátni dolgokon. Sok minden vár(hat) rám, így bárki mondhatja, hogy felesleges az aggódás. Nem is aggódás, csak az a minap említett szeretet által motivált kapcsolat-féltés az, ami bejátszik…

„Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket” (Zsoltár 7/11). Sok dologért feleslegesen aggódom, tudom jól. Sokszor indokolatlanul magas fordulatszámon pörgök. Tiszta szívem pedig egy dolog miatt lehet: kegyelem. Isten pedig kegyelmes. Elnézi nekem, hogy ha attól tartok, hogy Ő nem jól lát dolgokat… Mint édesapa a kisgyermekével, pont olyan Ő velem.

Ha Ő az első, és Őbenne bízom, akkor minden jól fog alakulni. A családom, a kapcsolataim, a munkám, a szolgálatom, az életem… Tudnom kéne végre teljesen elengedni – mindent. Ahogyan az életem bizonyos dolgaiban végre tudtam szabadkezet adni Neki, úgy kéne minden téren megtennem…

Hajrá!