Ahogy legutóbb zártam a bejegyzésemet, most úgy kezdem: hallgatom, hogy mit szól Isten hangja hozzám… úgy vágyom…
Ő pedig nem foglalkozik semmi mással, csak azzal, hogy ha én is szeretnék Vele beszélgetni, akkor rám figyel. Igazi úriember.
Semmi erőszakoskodás… csak szól, ha rossz irányba megyek. Aztán, ha nem figyelek rá, akkor szól valamelyik barátomon, vagy családtagomon keresztül. Ha akkor sem figyelek, szerez még néhány embert, hogy hátha több ember egybehangzó véleménye alapján rájövök, hogy nem jó az, amit csinálok. Aztán, ha ez sem segít, akkor hagy, hadd csináljam… Majd rájövök. Ő csak néhány nagyobb zakózástól és bukástól szeretetne megóvni. De, ha Balázs hülye, és nem azt csinálja, ami Isten szerint a nekem a legjobb, akkor megengedi, hogy hadd kerüljek súlyos helyzetbe, krízisbe, bármibe, csak végre újra Rá figyeljek.
Na, ilyen helyzetben már voltam. És soha többet nem akarom. Mármint azt nem akarom, hogy ne figyeljek Rá, és a saját fejem után menjek. Egyszer már volt ilyen, többet nem kívánom.
Ahogy olvasom a Bibliát, rá kell jönnöm, hogy bizonyos NS egyszer nagyon jót mondott: tegyél különbséget az ember és Isten beszéde között. A Biblia Isten szava – Ő ihlette.
Hm… Amint valóban úgy tekintek erre a könyvre, mint Isten beszédére, azonnal más fényben tűnik fel sok dolog. Hirtelen van jelentősége, van ereje, és van üzenete.
Új erőt ad az, hogy Rátaláltam – újra. Új remény a holnapra nézve, hogy történjen bármi, Ő sosem hagy el.
Örülök, hogy így indulhatok pihenésre a családommal és Vele.
