A sűrű napok hetét éltük. Nagyszerű napok, hol nehézségekkel kell szembenézni, és hittel kitartani; hol pedig örömteli pillanatokat élünk meg. A baba születése körüli izgatottság mitsem csökken bennem, bár még mindig semmi konkrétum…
Május 16. Békés – Gospel koncert, Ifjúsági alkalom
Szombaton reggel fél hétkor indultam útnak, hogy a csapat többi tagját felvegyem, majd közösen indultunk el 8 óra körül Budapestről. Meglehetősen hosszú utazás volt ez, mire Békésre értünk. Útközben többször is azt hittem, már van vagy délután kettő óra, de fél tizenegy után pár perccel érkeztünk meg a célállomásra.
Gyorsan bepakoltunk egy külön helységbe, hogy átpróbáljuk a koncert anyagát. Összeállítottam a zongorámat, majd kiderült, hogy a zengető pedálom nem működik. Még nem volt ilyen eddig, így meglehetősen ideges lettem. Nem törtem, nem zúztam, csak feszültté tett, hogy miért nem működik. Szétszedtem, kitisztítottam, többször is. Semmi.
Dávid, aki a mai napon a technikus volt, és a helyi zenekarban dobol, segített – gyakorlatilag megmentette a produkciót. Szereztünk egy midi billentyűzetet, és az én zongorámat használtuk modulnak. Így végül is a saját hangszíneimet tudtuk használni, és a zongorajátékban sem keletkezett probléma.
Délután, 17 óra körül kerültünk sorra. Kezdés előtt közös imádkozás. Nagyszerű volt. Az izgatottság érezhető volt, ahogyan az is, hogy olyan pillanat ez, amire majd’ fél éve nagyon aktívan várunk. A kész Gospel anyag bemutatkozik egy szűkebb közönség előtt! Rendkívüli alkalom.
A kezdés, a folyamat, a reakciók… minden… bámulatos volt. Isten óriási kegyelmet mutatott, azt hiszem, mert kijelenthető, hogy megérte ezt a lemezt elkészíteni! A fogadtatás, várakozáson felüli volt. A kritikusabbak is élvezték.
Az egy órába belefért sok dal; vastaps, örömkönnyek, és elismerő tekintetek. Nagyszerű volt! Alig várom, hogy a boltokba kerüljön az anyag – remélhetőleg két-három héten belül ez is meglesz.
Május 16. Békés – Ifjúsági alkalom
A Gospel koncertet követően volt 20 perc szünetünk, majd kezdődött az esti, Ifjúsági alkalom. Gyors beállást követően, immáron kiegészülve Tamással és frenetikus dobjátékával kezdetét vette Isten dicsérete, magasztalása. Mint a barmok, akiket kiengedtek a bezártságból.
Röviden így tudnám jellemezni az alkalmon résztvevőket – s elsősorban magunkat, önmagamat. Felszabadultak voltunk, nagyon. Isten egyszerűen köztünk volt. Olyan közel jött, és olyan erőteljes volt a jelenléte, amit csak nagyon ritkán tapasztaltam eddig.
Már az első dalnál olyan zenészeket, énekeseket, és jelenlévőket láttam, mint akik egész nap arra vártak, hogy szabadon, „ahogyan jól esik”, dicsérjék, imádják Istent. Szabadság. Ez volt talán a legjellemzőbb szó erre az estére. Tánc, taps, felemelt kezek, és hihetetlen szenvedély Isten iránt. Izzott a levegő, nem túlzás ezt írnom. Együtt énekelt vagy 80-100 fiatal, és ami ennél is fontosabb, egységben magasztaltuk Istent.
A prédikáció, na, az igen! Kemény volt! Új tudatra ébresztett, új dolgot mutatott Isten ezen az estén. Szólt az Ige. Ritkán van, hogy ennyire. Tűzben égtem ezen az estén. Szeretném, ha így is maradna, és nem hunyna ki a tűz.
A jelenlévők rendkívül kedves emberek voltak. Udvariasak, szeretettel fordultak felénk. Jó volt velük, köztük lenni.
Hazafelé…
Az esti ifjúsági Istentisztelet után még megvacsoráztunk, majd kilenc óra után valamivel, elindultunk hazafelé. Fárasztó utazás. Sötétben. Viszont, remek emberekkel utazhattam hazafelé is. Az autópályán aztán, Pest közelében Isten kegyelme tartott meg bennünket, ugyanis, majdnem „sikerült” ottmaradni…
A külső sávban, de véletlenül sem a leálló sávon, egy kigyulladás közeli autó haladt, alig mérhető sebességgel, óriási füstöt eregetve magából. A semmiből tűnt elő, s a mögötte haladó német rendszámú autó egy pillanat alatt elénk vágódott, mindezt 140-nél. Satufék, füstfelhő, riadalom – amilyen hirtelen jött, úgy is tűnt el ez a szituáció. Istennek hála, nem ütköztünk össze, és senkinek sem lett semmi baja.
Végül aztán éjjel fél kettőkor értem haza. Örültem, hogy szombaton volt ez az utazás, mert így nem kellett másnap dolgozni menni.
Május 17. vasárnap – Boldog szülinapot, Api, Anyu!
Kornél, drágaságom, már fél nyolc előtt felébresztett, de nem tudtam neki nemet mondani, olyan aranyos volt. Felkeltem hát. Még a délelőtt folyamán kimentünk Leányvárra, hiszen Apu és Anyu is most ünnepelték szülinapjukat, így egy családi kerti sütögetéssel kötöttük egybe az ünneplést. Mivel hulla fáradt voltam, délután aludtam egy kicsit, de azért este sem kellett ringatni… Hazaértünk, majd szépen, csendesen nyugovóra tértünk.
Rengeteg új élmény, új impulzusok, Istentől kapott érintés van mögöttem ezen a hétvégén. Hálás vagyok Istennek, hogy újra megélhettem Őt! Akarok még többet Belőle!
