Hétvégén festés és lakásrendezés volt a téma. Sikeresen túl vagyunk az új gyermek szoba átrendezésén. Végre. Igaz, hogy én még húztam volna egy darabig, de nem lehetett.
Vasárnap dél körül útra keltünk, irány Nagykovácsi, hogy kedves Apósom 50. szülinapját megünnepeljük néhány barátjával, akikkel előző nap a Falk Miksa utcában zenélt.
A napokban kaptam egy felkérést egy hajdani barátomtól. Szívességet kér tőlem: Ákos – Adj hitet! című dalából kért tőlem egy instrumentális verziót. Hm... Ötletem rengeteg van, meg is lehetne jól csinálni, kérdés, hogy megtegyem-e? Hm... Megtisztelő felkérés, főleg, egy ilyen remek dal esetében, de akkor is... egyszer csak a semmiből... épp neki?
Konstruktív felelősségről hallok mostanában mindenhol. Együtt kell felelősnek, jól tervezőnek, meggondoltnak lennünk – kegyünk tudatosak, mondják. Politika, vezetés, oktatás, stb.
Az emberi életet illetően miért nem tervezünk, és miért nem alkotunk együtt? Még mindig az foglalkoztat, hogy hol a határ?! Mármint, mekkora az én felelősségem a környezetemért? A körülöttem élő emberek tudják, hogy én hiszek az Istenben, és ismerem Őt? Vagy csak azt tudják, hogy járok egy gyülekezetbe, ahol jól érzem magam?! Óriási a különbség. A mismásolós, nem konkrétan kimondott „bizonyságtétel” nem hat. Nem is hét. De még csak nem is három.
Ha egyenesen, kertelés nélkül Krisztusról beszélek, akkor van értelme bárminek. Persze, nem „rátelepedve” bárkire is, de ha lehetőség van rá, akkor kerek-perec kimondani: élet-halál kérdéséről van szó.
Legyünk tudatosak! Jusson el végre az agyunkig, kedves embertársaim, hogy élet-halál harcot vívunk naponta.
Ahogyan közeledik a hétvége, és lesz újra Hév Istentisztelet, aztán pedig Pintér Bélával és a csapat egy részével újra megyünk szolgálni, még inkább pörög az agyam – lehetőség az Életre!
Nehémiás, az építőmesterek egyik legjobbika, nem sokat vacakolt. A király pohárnokaként dolgozott, amikor a király látta rajta, hogy szomorú, s megkérdezte, miért az. Nehémiás minden mellédumálás nélkül azt válaszolta: „Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg!” (Nehémiás 2/3).
A király rákérdezett: mi a baj? Nehémiás azonnal megmondta, és egyből rá is tért a lényegre: szeretné helyreállítani, szeretné „megtéríteni” a városát. Visszavinni Istenhez, helyre állítani, a jó útra terelni. Kikérte magát a királytól, hadd menjen haza, és építse fel a lerombolt várost.
Bizonyságot tett az Istenbe vetett hitéről, arról, hogy mi az, ami igazán fontos neki. Az állásával játszott, gyakorlatilag.
A legszimpatikusabb dolog azonban mégis a következő: „A király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, majd ezt mondtam a királynak...” (Nehémiás 2/4-5). A történet úgy folytatódik, hogy Nehémiás kikéri magát, még ajánlólevelet is kap, meg rá vigyázó katonákat, és elindul Jeruzsálembe, hogy újjáépítse a várost.
Kérdezett tőle valamit a király, erre ő – zsigerből – imádkozott, és megkérdezte Istent, hogy mit mondjon. Frenetikus példa!
Újrakezdés. Az új város építése. Hányszor kell, vagy kellett volna már eddig is újra kezdenem?! Hányszor lett volna szükség arra, hogy nekiálljak, és új alapot húzzak fel az életemben?
Rés van a városom falán. Rés van az országom falán. A magyar egyház falain óriási rések tátonganak, ahogyan az egész nemzet falán is. Nem tudjuk másként betömni ezt, csakis Élettel, Reménységgel – Isten segítségével! Akárcsak Nehémiás, fel kell mérnünk, mekkora a kár, és neki kell állni helyreállítani a bajt.
Olyan felüdítő, amikor együtt imádkozhatok a feleségemmel, vagy együtt olvashatjuk a Bibliát. Olyan lélekemelő, amikor együtt, többekkel egy azon célért mozdulunk, és dolgozunk: üdvösségre vezetni a környezetünket. Azokat, akik körülöttünk élnek. Családtagokat, szomszédokat, munkatársakat, azokat, akik eljönnek a gyülekezetbe kíváncsiságból, azokat az embereket, akik eljönnek egy koncertre – mindenkit.
Betömi a réseket a falon. Élettel. Reménységgel.
Hiszek abban, hogy a megoldás a megtérés Istenhez!
Abban hiszek, hogy a megoldás a megtérés Istenhez!
