...közelben élek. Miközben az „Eastern Eruope Financial Crisis” című műsor megy a CNBC-n, Budapest utcáit mutatják a képeken. Nem jó látni.

        Elég sokat pörgök mostanában azon, hogy mekkora hatással van rám az engem érő külső hírek, hatások, impulzusok összessége. Azért gondolkodom ezen, mert még mindig a bizalom az, ami foglalkoztat. Naponta. Igen kényes, és talán nehezen kimeríthető téma ez. Amikor reggeltől estig mindenki csak a rosszakat mondja a közelemben, környezetemben, nehéz pozitívnak maradni.

        Szerencsétlen vagyok. Ezt álmodtam. Úgy szerencsétlen, hogy soha semmi nem jön össze, és mindig a partszakadás közelében élek, igazából erről szól az életem, hogy túlélni az előttem álló napot. Benne minimális élvezet – ilyen például a családom. Elég szutyok álom ez, főleg így ébredni reggel. Szabályosan le kell küzdenem magamat, hogy ne higgyem el azt, ami az álmomban szerepelt.

       A Napló „vad karizmatikus” – már-már fanatikus – olvasóit már látom is magam előtt, amint felszisszennek, hogy nem vagyok eléggé hívő, és már kezeket tesznek a monitorra. Két verzió lesz ma, az első a „vadaknak” a szerintem helyes megoldásra az ember nehézségeivel kapcsolatosan.

       Kicsit megnyílok, de csak kicsit: Az elmúlt két év – nem panasz, csupán tény –, igen nehéz volt, sok dologban. Ezen időszakom vége felé, amikor már látom a finish-t, de még oda is kell persze érnem, néha kibukok, hogy már nem tudok tovább kitartani, a lehetetlen történik velünk így is, eddig ment, tovább egyszerűen nem. Ilyen napok is vannak.

       Verizó 1. - vadaknak: Nem hiszem el, amit látok, mert akkora a hitem, mint 2 (azaz kettő) mustármag! Én kitartok, mert hiszek Istenben. Azt írja a Biblia: megfáradnak az ifjak, még a legkülönbek is elgyengülnek – de én nem, mert aki az Úrban bízik, annak ereje megújul...

Megy a mantra, ami nem baj. Lelket öntök magamba. Felspannolom magamat, ami kell, és jó dolog; ilyen jellemmel, mint az enyém, talán ez lenne a tőlem elvárt.

      Verzió 2. - kevésbé vadaknak (írnám, hogy normálisaknak, de nem kívánok megsérteni senkit azzal, hogy mást meg hülyének titulálok a „vadsága” miatt): Kicsit elfogy a levegőm, és úgy érzem, szükségem van némi pihenőre. Igaz, egy éve már, hogy kéne. :-)

Kicsit elcsendesedek, és kiöntöm a szívemet Istennek, a világ legegyszerűbb imájával egybefogva: Segíts! Aztán végiggondolom, hogy mi minden történt. Újra. Végigveszem, hol hibáztam, mit rontottam el. Mi a bűnöm, mit kell javítanom, stb. Aztán nyugodtabban már, lefekszem aludni, mert Isten kezébe tettem az életemet.

       Nem tudom, hogy melyik verzió a helyes, vagyis, inkább úgy vélem, mindkettő jó lehet, és mindkettőnek megvan a maga helye. Azonban egyik sem fog megállni, ha egy valami nincs a helyén: a kapcsolatom Istennel.

         Ez pedig bizalmon alapul. Én ott tartok, hogy naponta meg kell küzdenem azért, hogy bízni tudjak Benne. Minden reggel úgy kelek fel, hogy a döntést meghozom: bízom Benned, Jézus. Persze, tudom, miért ne bíznék benne, hiszen a kereszt halálig engedelmes volt Istennek, értem adta az életét, és számos csoda történt már így is az életemben, amit Neki köszönhetek. És lám, mégsem megy olyan könnyen az, hogy bízzak benne. De miért? Mert gyarló ember vagyok.

         Azt a luxust, hogy nem imádkozom reggelente – és napközben –, vagy, hogy utazás előtt nem kérek kegyelmet Istentől, hogy vigyázzon rám, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Múltkor kihagytam egy ilyen imát, és speciel aznap robbant le a kocsim – lehet véletlen is, de lehet, hogy nem. Mindegy, nem vallásosságból akarok én imádkozni. Egyszerűen olyan szinten kezdek függni Tőle, hogy ilyet még nem éltem meg. De nem bánom, mert jó így.

         A Bibliában, az Apostolok Cselekedeteiben olvasom éppen, ahogyan Péter apostol visszamegy Jeruzsálembe, és az ott élők számon kérik rajta, hogy miért beszélt a nem zsidóknak is az üdvösségről. Aztán a történet folyamán van egy mondat, ami nagyon érdekes: „A nemzeteknek is megadta Isten, hogy az életre vivő új felismerésre térhessenek” (Ap. Csel. 11/18).

         Igen. Megadta, hála Neki! És, bár valószínűleg másként értelmezhető a történet folyamatát tekintve a fenti mondat, mégis, rám is igaz – kicsit másként is. Az életre vivő új felismerés számomra most a bizalom. Isten megadta, hogy rádöbbenjek, a bizalom az, ami előbbre tud vinni, ami újra tudja formálni a gondolkodásomat. Nincs mese, az alapjában véve „jó” gondolkodásmódomat radikálisan meg kell változtatnom.

         Másként kell látnom Istent, hogy magamat is másként lássam. Vagyis, Istenként – Teremtő, Mindenható, Atya – kell, hogy lássam Őt ahhoz, hogy magamat pedig az Ő gyermekeként láthassam, akinek győzelmet ígért.

         Államcsőd közeli helyzet ide, vagy oda; bolondnak tartanak, mert kitartok Mellette? Nm számít, mert tudom, kiben hiszek! És nem csak hinni akarok Benne, hanem bízni is...