Ahogyan az Apostolok Cselekedeteit olvasom a Bibliában, újra és újra rádöbbenek, hogy az apostolok cselekedtek. Ez az „Istenben való bizalom” téma még most sem hagy, sőt, egyre erősebben él bennem, lehet, hogy a HÉV gyüliben is erről kéne majd beszélnem valamikor, nem tudom. Nagyon szoros a kapcsolat a bizalom és a cselekedetek között.
Péter apostol, aki zsidó származású volt, elment egy nem zsidó katona, Kornéliusz házába, akiről köztudott volt, hogy Istent félő ember volt, egész házával együtt. Péter, mielőtt Kornéliuszhoz ment volna, átesett egy „teszten”, amikor is látomást látott, víziója volt. Sokféle állat jelent meg neki vízióban egy terítőn, hogy egyen belőlük, ő pedig azt mondta, hogy nem eszik, mert azok tisztátalanok.
Ezek után eljött hozzá két küldönc, hogy jöjjön el Kornéliuszhoz, aki nem zsidó, de Istent félő ember, és prédikáljon neki, hirdessen Krisztus örömhírét.
Nem ledagradálva, de a „tisztátalan” párhuzam mégiscsak megvan az állatok és az emberek között – ha Péter szemszögét nézem.
Isten elképzelése a következő: „Amit Isten megtisztított, te ne tartsd tisztátalannak!” (Ap.Csel 10/15).
Sok esetben vagyok (talán – na jó, valójában „talán” nélkül) én magam is úgy, hogy sok dologról alkotok véleményt, fittyet hányva arra, hogy Ő mit gondol. Meg sem kérdezem. Csak a saját, valójában gyakran torz értékrendem, és elképzeléseim szerint döntök, és teszek dolgokat.
De a terítő előttem is itt van, ahogyan Péter előtt: rajta rengeteg dolog. Sok olyan is, ami szerintem jó és helyes, de Isten szerint esetleg felesleges, hogy az életemben legyen.
Eljött az idő, hogy új értékrend szerint éljem az életemet. Ehhez pedig nem elég pusztán a hit Istenben. Nem elég hinnem, hogy Ő van. Bíznom is kell benne. Azt hiszem, hogy most végig kell mennem a „Bizalom sugárúton”. Egy új út az életemben. Valójában nincsen rajta túl nagy tumultus, pedig tömegnek kéne lennie ezen az úton... Tele olyan emberekkel, akik vakon bíznak Istenben. Én még csak az út legelején járok. Talán az első kirakatokat nézem csak az út menti üzletsoron – ha szabad ilyen képpel (vagy képzavarral) élnem. Vannak emberek ezen az úton, de tényleg elenyésző a létszám ahhoz képest, hogy hányan verik a mellüket, és ordítják, hogy ők bizony hisznek, és bíznak.
Én is hiszek. Sokszor pedig nem merek lépni. Mert nem látom a következő, biztonságot adó támpontot. Sokszor nem értek bizonyos dolgokat. De, már olykor tudok lépni – annak ellenére is, hogy nem értek mindent. Nekem ez már haladás!
Új lüktetés ez. Új impulzus. Másként ver a szívem, néhány hete, hogy véglegesen egy dologra tettem fel az életemet: Vele akarok élni! Fogni Krisztus kezét, belelépni az Ő lábnyomába, és követni Őt.
Az Írás egy nagyszerű dolgot mond – illetve, többet is, de most külön megfogott az egyik szakasz: „Az állhatatosságnak és a bátorításnak Istene adja meg nektek, hogy a Krisztus Jézushoz igazodva egymás között is ugyanazon a dolgon járassátok elméteket, és egy indulattal, egy szájjal dicsőítsétek az Istent, Urunknak, a Krisztus Jézusnak az Atyját” (Pál, Római levél 15/5-6). Oh, micsoda Ige!
Egymás között is ugyanazon legyünk: bízni Istenben, keresni Őt, dicsérni Őt! Imával, zenével, a beszédünkkel, mindennel. Nem kis kihívás, de azt hiszem, hogy érdemes kipróbálni.
Múlt héten, a HÉV-csapat próbáján új zászlót emeltünk fel, és új irányba álltunk be. Krisztushoz igazodva egy szájjal, egy indulattal magasztalni Istent; újra elindulni bízva Benne, a „helyben járást” abbahagyva, újra lépni – előre.
Nemcsak én szeretném ezt tenni, hanem együtt. Egymás között is ugyanazon a dolgon járatni az agyunkat. Hogyan ismerhetjük meg Őt, még jobban? Hogyan kerülhetünk még közelebb Hozzá? Hol van a mélysége, a magassága, a szélessége és a hosszúsága Neki? Még többet Belőle! Telhetetlenné válni – iránta! Oooh! Hát komolyan mondom, hogy legszívesebben minden reggel összeszedném a csapatot, és együtt kezdeném velük a napot! Aztán együtt is folytatnám... De ez álom – egyelőre.
Összegyűjtöttem most újra azt a pár dalt, ami megszületett, és használatra késznek tűnik. Ismét van 7 vadiúj dal! Azt hiszem, a gyüliben egy-két havonta kéne anyagot készíteni, új és régebbi dalokkal együtt. Hm... 7 új dal, ismét új impulzusok – hiszem, hogy a Mennyből. Azért, hogy jobban megismerhessük Őt.
Nem akarok Isten nélkül élni. Olyan jó Vele.
