Az egy dolog, hogy esik az eső, de hogy ettől miért kezd mindenki kapkodni, és idegeskedni? Reggel még nem is volt ez annyira problémás, valahogy a délelőtt folyamán szépen elkezdett a környezetem idegeskedni, és kapkodni, ez pedig sajnos rám is átragadt.

         Délben indultam el Szentkirályi Jani barátunkhoz, hogy a Gospel anyag billentyűs részeit rögzítsük. Mire indulásra kész voltam, kaptam egy büntető csekket az autómra, mondván, nem jó helyen parkolok. Mivel még ott állt mind a négy közterületes, akik lelkiismeretesen legalább 30-35 autót „csekkeltek” végig, megkérdeztem, hogy ez hogy lehet? Valami 40. paragrafus szerint – idáig értettem, aztán mondtam is neki, hogy ne kacsázzon. Több, mint fél éve a Jászberényi úton parkolok, szinte helyre pontosan ugyanott. Azt mondták a kedves, munkájukat végző, ám annál kisebb kultúrával rendelkező embertársaim, hogy akkor legyek boldog, hogy szerencsém volt... Na, mondom, ez a nap valahogy nem akar összejönni. Az agyam leoldotta a láncot, és jeleztem „Árpinak” (mert ő jó munkásember), hogy holnap, azaz csütörtökön is itt fogok parkolni, fél nyolc és 11 óra között, de ha nem kapok újabb csekket, feljelentem hazugságért. Kíváncsian várom a fejleményeket.

         Mérgemben valahova bevágtam a kocsiba a csekket, azt se tudom, hol van. Mindegy. Majd takarításnál meglesz. Két napot még elbír akár az ülés alatt is. :-)

          Végre megérkeztem Janihoz, ahol Donát, és Béci már várakozott. Cirka 1-1,5 óra apró helyreállítások után elkezdődhetett a munka. Mivel álmos, és ideges is voltam, sajnos nem mondhattam el, hogy a legjobb állapotban érkeztem a felvételre. Kicsit kukacos voltam, Edit, aki időközben befutott (ő a Gospel anyag „agya”, minden szólam, és vokál az ő fejében van benne, nem mellesleg jó barátunk, és rendkívül hasznos munkatárs), meg is jegyezte, hogy én lettem az új piszkálódós tag a csapatban... Pedig ő verhetetlen, hiszen még nem taszítottam le a trónról... :-)

         Kicsit döcögősen indult be, érzésem szerint a felvétel, nem nagyon akart összejönni. Remélem, egy pár órás alvás után másként fogom hallani.

          Beszélgettem egy kedves barátommal a minap, és meg is jegyeztem neki, hogy mibe rángatott engem bele, eddig ugyanis, az elmúlt egy hónapban, amióta néhány dolog megváltozott, még inkább csak az „árnyas” oldalát tapasztalom a sok jónak... Azt mondta, nyugi, megjön az áldás része is – ajánlom. Ezt válaszoltam neki. :-) Lehet vele (is) így beszélni, mismásolás nélkül, őszintén. Elmondhatom, ha nem értek egyet valamivel, és mégsem tart alacsonyabb rendűnek azért, mert másként gondolkodom.

         Az egyik pásztor ugyanez! Fazon! Nevet nem írok, nem kell mindenkinek tudnia. Lehet vele beszélni. Ember! Óriási támaszt ad, hogy segít! Lát valamit, amit meg lehet lépni, meg lehet tenni, és mindennel azon van, hogy egy-egy újabb „kincs” elérésében segítséget adjon. Változnak az idők! Nekünk is változni kell! Végre élmény, és élvezet a hit, és az Istennel való élet.

         Még akkor is, ha ez a szerda nem pont úgy alakult, ahogy terveztem volna. :-) Hála Istennek, hogy van új nap...