Az egész hét gyorsan telik, igaz, meglehetősen békésen. Néhány eddigi program módosulni látszik, amelyekért mind-mind sajog a szívem. Vannak dolgok, amiket, ha a feladatomnak tudok, akkor azért mindent megteszek; a tehetetlenség pedig eléggé nyomasztó. De hát, a remény hal meg utoljára…
Pénteken már alig vártam az esti gyüli alkalmat. Nekem tetszik az új hely, ahol leszünk. Igaz, fura, de a fantáziámat baromira beindította már most, hogy milyen jól lehet majd itt elhelyezni a csapatot, és egyáltalán, maga az egész hely tetszik.
Azt tapasztaltam, hogy kissé „megfogta” a gyülit a váltás, de ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, és jónak is vélem az egész alkalmat.
Pénteken este aztán, rendesen sikerült elhúznunk az időt idehaza, éjfél volt mire aludni mentünk… jó volt a pihenés.
