Húzós napokkal vagyunk a hátunk mögött. A munka eredményesen haladt a héten, azonban a fáradtság és a pihenés egyre jobban háttérbe szorul. Hiába van időm egy héten, mondjuk, kétszer egy órával többet aludni, sajnos nem túl hatásos… mindegy.
A hét folyamán arra lettem figyelmes, hogy rendkívül fontos szerepe van (kellene, hogy legyen) a megtérésnek. Krisztus sok hasonlattal élt, azonban akárhogy is nézem, arra jöttem rá, hogy a megtérés számomra egy állandó folyamat kéne, hogy legyen.
A pénteki gyüli alkalmon is erről volt szó. Nagyon fontos, hogy belenézzek a tükörbe, és bizony letisztázzam, beismerjem azon dolgaimat, amelyeken változtatnom kell. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki nem szereti a gyengeségeit beismerni…
„Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöt…” (Lukács 3/8). Krisztus egy gyümölcsfához hasonlítja itt az embert, amit/akit a gyümölcséről lehet megismerni. Más fordításban úgy írja a Biblia: „Olyan dolgokat tegyetek, amik megmutatják, hogy valóban megváltoztatok”. Kihívás!
Szeretném az életemet normálisan, valóban Isten útján megtartani, és tisztán élve haladni tovább.
Isten valamiért sosem azt nézi, mennyire vagyok rossz, vagy mocskos, bűnös, stb. Mindig mást néz. Azt nézi, hogy mi van a szívemben. És ha látja azt, hogy megvan bennem a döntés, és a cselekvés arra, hogy Őfelé forduljak, akkor elfogad, és megsegít. Szeretem.
A hétvégén, szombaton gyülekezeti banzájt tartottunk, kiválóan sikerült! Egyik kedvenc városomba, Esztergomba látogattunk el. Ide köt ezernyi emlék, jó és kevésbé jó egyaránt. Nem szeretnék túlzásokba esni, de ahogy közeledtünk a városhoz, egyre izgatottabb lettem. Újra esztergomi séta, a Bazilika, ami mindig ámulatba ejt; a kilátás a várból, a Mária Valéria-híd, és minden más… csodás!
A városnézés után együtt ebédeltünk egy kis étteremben, majd délután Solymárra vettük az irányt – persze, csak egy kis szülői látogatás után –, ahol egy grafikus ismerősünk kiállítása kezdődött, a megnyitóra pedig mi is elmentünk. A megnyitón a „Kakaós cicabajusz” nevű formáció szolgáltatta a zenét. Apósomék hihetetlenek. :-) Jók voltak. Játszottak Eric Clapton-t, és klasszikus bluest is, tetszett.
A kiállítás remekműveit pólókra is lehet nyomattatni. Megfordult a fejemben, hogy vajon lehetne-e rendelni képeket, de mondjuk a zenekarunkról, és azokat pólókra nyomtatni… meglátjuk. :-)
Vasárnapi pihenés-féleség… aztán indul az új hét. Mint mindig, a pihenés ideje igen hamar eltelt… :-) Nem baj, hiszen itt a lehetőség, hogy a héten megtéréshez illő gyümölcsöket próbáljak teremni… a kihívás adott, és az sem kérdés, hogy szeretnék megfelelni ennek a kihívásnak.
Alkalom bőven lesz rá, hiszen egy kedves barátommal is találkozom a héten, aki azzal keresett meg, hogy szeretné kissé helyretenni az életét… megtisztelő, hogy bízik bennem, és őszintén remélem, hogy tudok a segítségére lenni.
Isten engem úgy segéljen!
