Napló - Az élet az Élet?!

            A hétvégi próba rendesen leszívta az energiámat, így kissé lassan indult a hét. Sok dolog összejött, amik visszarántottak a valóságba, és a hétvégi „lebegés”, amit az Istennek való zenélés okozott, elkezdett halványodni. Nagyjából szerda lett, mire rájöttem, hogy nem az élményt kéne hajkurásznom, hanem belekapaszkodni az élményt adó személybe – Istenbe.

            A héten kedden és szerdán voltam bent a munkahelyen, mivel a hétvégén alig láttam a családomat, muszáj volt átalakítani a hetemet.

            A két napos munka mindenesetre, Istennek hála, remekül sikerült, nagyon eredményes volt, ami természetesen a jövőre nézve megnyugtató, és bíztató.

             Csütörtökön, és pénteken a családdal töltöttem két napot, kicsit próbáltunk megnyugodni, meglátni a reményt, és meglátni a jövőt.

            Kornéllal elmentünk a játszótérre és sétálni is. Igazi kis csirkefogó! :-) Rengeteg energiája van egy ilyen kis gyereknek.

            A pénteki napon természetesen már a gyüli alkalom járt a fejemben, nagyon izgatottan vártam, hiszen egy héttel korábban nem voltam „itthon”, és már hiányzott ez a hazai közeg. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelen fogom magamat szembe találni Istennel. Én magam – már megint – nagyon meglepődtem Isten rendkívüli közvetlenségén.

Az már csak hab a tortán, hogy valamilyen oknál fogva, úgy vettem észre, hogy a gyülekezet szereti a saját szerzésű dalokat. Talán jobban a magáénak érzi ezt a gyüli? Nem tudom, de egyáltalán nem tagadom (SŐT!!!), hogy szívmelengető érzés, ha egy Istenhez szóló dalt írok, és azt többekkel együtt tudom énekelni, és bónuszként még az is kiderül, hogy szeretik az adott dalt. :-)