A hét vége felé közeledünk, gyorsan, lendületesen, a napok összefolynak. :-) A zenekar szinte alig lesz ott a gyüliben. Az év végi céges vacsorák, és rendezvények ugyanis ilyenkor vannak. Nem baj, hála Istennek sikerült az évek során megtanulnom, hogy jók az ilyenek. Más a „fííííling” is.
„Akire pedig rábíztak valamit, attól elvárják, hogy hűséges és megbízható legyen… (az Úr) majd napvilágra hozza még a szív legrejtettebb szándékait is” (1. Korinthus 4/2; 5). Úgy szeretnék hűséges és megbízható lenni.
Olykor arról álmodozom, hogy tökéletes vagyok – és bár tudom, más a tökéletesség ember és ember szemében, Isten szemében pedig pláne – szerintem kell, hogy álmodozzak ilyesmiről.
És az ilyen álmodozások közepette arról is ábrándozok, hogy a szívem legrejtettebb szándéka is a tökéletességre való vágyódás. Végül is, ha ez kerül napvilágra, nem gond.
De mi van, ha a valóság? Mi van, ha a gyarló ember által elrejtett dolgok kerülnek fényre? Mi van, ha az kerül napvilágra, amit a nekem hazudó üzlettársamról gondoltam, mondjuk tegnap? :-/
Jó dolog álmodozni, de cselekedni is nagyon fontos. Én pedig azon vagyok, hogy a hirtelen haragból elkövetett, gondolatban való bűncselekményeket is „kiöljem” magamból. Persze, jó lenne tökéletesnek lenni, de fontos, hogy először Isten véleményére legyek kíváncsi.
Szeretném a rám bízott feladatokat, és célokat elérni, megfutni; hűséggel kitartani és megbízhatónak lenni. És hiszem azt, hogy ha Istenre helyezem a fókuszomat, és Őrá nézek, és a feladatomat ellátom, akkor a szívem legrejtettebb vágyait sem kell majd titkolnom, vagy félve őriznem. Persze, most is sok olyan vágyam van, amire büszke vagyok, és amit felvállalok, de nem minden. Mi van, ha épp a pillanatnyi „szív-állásomba” lát bele valaki, amikor pont mérges vagyok? Uhhhh…
Nagyon – nagyon hálás és büszke vagyok, hogy Istennek zenélhetek, hogy a sok évig baromságokra elpazarolt tehetségemet most Valaki igazán olyannak adhatom, Aki megérdemli a szép zenét, a kiváló dalszövegeket, és megérdemli azt, hogy dicséretet énekeljek Neki.
