„Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden csodatételét. Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívük, akik keresik az Urat.
Kívánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az Ő orcáját szüntelen. Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről” (Zsoltár 105/1-5).
Ilyen szakasszal kezdeni a napot… wow! Tegnap este, Gabival még imádkoztunk alvás előtt egyet, és bevallom, felüdítő volt. Jó volt egy pillanatra rádöbbenni, hogy nem vagyok egyedül. Van két társam is. Gabival együtt, egymás kezét fogva tudunk előre menni, és ha kell harcolni, vagy éppen együtt örülni. Isten pedig összeköt bennünket, és így igazán könnyebbnek tűnik a nehézség is.
Belevágni a mai napba is Istennel, fogva az Ő kezét… Nem tudom másként elképzelni egy-egy napomat. Nem is szeretném.
Szeretem keresni az Ő arcát imában, zenében, csendben, vagy épp lelkesen. Szeretem az ismerőseimnek elmondani, hogy Isten a feje tetejére, vagyis teljesen a helyére állította az életemet.
Két nap múlva pedig zenekari találkozás… nagyon várom már. Aztán, szombaton egy másik csapattal irány Debrecen… ezt kellene csinálni állandóan. Egyik helyről a másikra, egyik napról a másikra új helyekre menni, és hirdetni Isten nagyságát… ki tudja, egyszer talán… :-)
