Az estébe kissé feszülten vágtam bele. A rendszeresen gyülibe járók egyrészt kevesen voltak, másrészt késtek, miközben a „vendégszektor” szinte nagyobb létszámot képviselt… Ennek jó oldala, hogy válthattam néhány szót eddig ismeretlen emberekkel, akiket nagyon szimpatikusnak találok.
A jegyzeteimhez képest sokminden felborult, és megváltozott, mert másként éreztem ott, az adott pillanatban – azt hiszem, Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek –, nem mellékesen Kedves Barátomnak igaza volt, amikor jelezte, úgyis másként lesz, mint elgondolom (ott a pont :-).
Álszenteskedni nem fogok. Tegnap este egész végig azon rágtam magamat, hogy mit csináltam jól, vagy rosszul a gyüliben; túl sok voltam, mint Balázs, vagy nem? Olykor elkap a hév (nem, nem a gyüli, hanem a másik: a lendület :-), és félek, hogy ez történt.
(direkt zárójelben: nem azért írom le ide ezeket, hogy aztán mindenki azt mondja nekem: nagyon jó volt, Balázs; hanem mert ezek a gondolatok foglalkoztatnak, így kérem is, lehetőleg felesleges kommentár nélkül hagyni a témát)
Hazafelé, a kölcsön-kocsival, amivel már múlt héten is meggyűlt a bajom, egyszer csak nincs tovább. Pilisvörösvár és Csobánka között, a semmi közepén megálltunk – már csak az UFO-k hiányoztak, mert a tücsökciripelés és a néma csend megvolt, akárcsak a tiszta, csillagos ég. :-)
Hála Istennek, tudtunk kinek szólni, akik nagyon rendesek voltak, és azonnal segítettek, és sikerült hazajutnunk, és nem volt nagy baj sem, azonnal orvosolni tudtuk. A fura az volt, hogy nem voltam ideges. Pedig ilyenkor általában elsőként felrobbanok, azután mindenki mást is felrobbantok. Most nem így volt. Számomra is meglepő.
Nem mellékesen Isten óriási csodát tett, mert nem állított meg a rendőr, ez azért jó, mert a forgalmi nem volt nálunk.
Összességében jó nap volt :-), de tényleg. Azt hiszem, Istennek valamiért célja, hogy olykor olyan helyzetekben is használjon, amikor én, személy szerint nem érzem azt a hihetetlen nagy biztonságot, amit szeretnék érezni.
A visszajelzések, legalábbis, amelyek eddig hozzám eljutottak, mind pozitívak az estéről. Az is valami :-). Valahol, a szívemben egy mély, és eddig csak nagyon ritkán megélt békét éreztem a gyüli alkalom alatt – az az én bajom, hogy eközben túlzottan izgultam, így nem éreztem magamat igazán stabilnak. Meg kell tanulnom kezelni azokat a helyzeteket is, amikor nem a pörgés zajlik, hanem a nyugalom. Jellemfaragás sokadik rész. :-)
Mindenesetre várom, hogy jövő héten ismét gyüliben legyünk. Azt hiszem, Isten csodálatos módon tanít, nem kevés humorérzékkel megtoldva a mindennapjaimat.
