„Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” (Zsoltár 27/14).
Jézushoz odavittek a barátai egy béna embert, aki egy hordágyon feküdt. Jézus, nem kezdte el faggatni az embert: „Hiszed-e, hogy…”. Semmi. „Jézus látta a hitüket, ezért így szólt a bénához: ’Bízzál, fiam, bűneid meg vannak bocsátva’!” (Máté 9/2). Elképesztő, hogy Jézus mennyire tudott alkalmazkodni az adott helyzetekhez – ma, az elvárt köröket kéne sok helyen végigjárni…
Ezután, Jézus a törvénytudókkal került nézeteltérésbe: „Szerintetek mi könnyebb? Azt mondani: >Bűneid meg vannak bocsátva<, vagy azt: >Kelj fel, és járj!<? De megmutatom, hogy az Emberfiának van hatalma arra, hogy megbocsássa a bűnöket a földön. Így szólt a bénához: >Kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza<. A férfi pedig felkelt, és hazament.” (Máté 9/5-7).
Krisztus kegyelme, és szeretete állandóan párosul egy óriási tekintéllyel, hatalommal, és határozottsággal.
A fenti esetnél, Jézus egyszerűen csak az ember szívét nézte: odahozták, mert meg akart gyógyulni – hitt abban, Aki meg tudja gyógyítani. Ennyire más Jézus, mint az emberek általában… Ő képes a szívet nézni, és képes krisztusi, isteni szemmel nézni az emberre. Még rám is.
Sokszor nem értem, miért is szeret engem Isten? Aztán általában oda jutok, hogy hiába erőlködök, ha nem fogadom el Isten kegyelmét, úgysem értem meg, miért jó Neki az, hogy engem szeret és vezet?
Jézus, számomra az egyik legjobb példája annak, hogy azért, mert valaki keresztény, még nem kell, hogy hagyja magát hülyére venni – mást jelent „szeretetben elviselni a másikat” és más jelent hagyni, hogy mindenben kihasználjanak, hülyére vegyenek. Sokan elvárják, hogy ha te keresztény vagy, akkor mindig legyél kedves, és elvárják, hogy ne emeld fel a hangod, és ne ellenkezz. A kereszténység nem azonos az ostobasággal, sőt! Ha valaki, hát Krisztus aztán megvédte magát, vagy volt erélyes, ha kellett!
„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent az, hogy >Én irgalmasságot akarok, nem áldozatot<{ Hósesás 6/6}” (Máté 9/12-13).
Hm… Vajon mennyi körülöttem a „beteg” ember, akinek az átlagosnál jobb orvosra van szüksége? Vajon hány esetben van nekem szükségem a Mennyei Doktorra? És vajon, oda tudom irányítani a szükségben szenvedőket az igazi Doktorhoz? Hiszen, én ismerem Őt – elvileg! Van-e bennem annyi szeretet, hogy Isten szemével nézzek másokra, és ne aszerint lássam az embereket, hogy nekem éppen szimpatikus-e, vagy sem? Van bennem Isteni Szeretet?
A szeretet és a bizonyságtétel kapcsolata ez. Elképesztően fontos!
„Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Hiszen, akkor szétszakadnának a tömlők, és a bor is kiömlene. Ehelyett, az új bort új tömlőkbe töltik, és így mindkettő megmarad” (Máté 9/17).
Itt a következő kihívás: kiüríteni a már poshadt, és állott, régi bort, ami ihatatlan; eldobni a régi tömlőmet (rossz szokások, bűnök, olyan dolgok, amiket Isten elém hoz; olyan dolgok, amik elválasztanak engem az én Uramtól)! Isten kész megadni nekem minden újat, ha kész vagyok megfizetni az árát!
Az új bor számomra most az új, vagyis, az igazi, Első Szeretet. Az új tömlő pedig, a Krisztusi gondolkodás, a megtisztított szív és elme.
Meg kell változtatnom a gondolkodásomat, hogy Isteni Szeretettel tudjak teljesen feltöltődni! Azt gondolom, sokunknak lehet szükségünk arra, hogy Isten valódi Szeretete töltsön be bennünket!
