Bármennyire is igyekeztem a napot normális kerékvágásba terelni, reggel nem tudtam odafigyelni rendesen a Biblia olvasására; Kornél a foga miatt szinte egész nap sírt; emellett Gabival is nagyon feszültek voltunk; ráadásul úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, és még Istent is megkértem, hogy legyen olyan kedves, mostmár mutasson fel valamit, mert ez a helyzet, több mint nehéz. Valóban azt hittem, hogy összeroppanás lesz a vége mindennek. Betetőzésnek totál jogtalanul összeszólalkoztam Gabival.
Ma egyszerűen nem sikerült uralkodni a körülményeken. Lám, mennyit számít a reggeli ima és Biblia olvasás – hiánya. Nem tudom, miért nem tudtam odafigyelni reggel. Már kár is ezen rágódni. A mai nap legyőzött. Talán szívesebben olvasná az ide betérő, hogy micsoda fantasztikus élete van egy hívőnek – ami igaz is. De vannak buktatók, és „az ember, ki pokolban, sárban az marad” (Demjén :-)- olykor nem tudja legyőzni a körülményeit.
Ami jó hír, hogy van Isten, akihez Gabival oda tudtunk fordulni. Egymással, és Ővele is letisztázni a dolgokat; a nap tehát mondhatni, estére helyreállt.
Na, majd holnap aztán… :-)
