Ma az egyik kedvencem a mostanában megszületett nagyjából 4 másik dallal együtt.
Eszembe jutott, amikor úgy döntöttem, bár fizikailag otthon lakok, de én már elég nagy fiú vagyok ahhoz, hogy más területen ne függjek senkitől. Se szülőktől, se Istentől. Utóbbitól FŐLEG NE! Nehogymá’…
Eszembe jutott, hogy senki nem tartott vissza. Nem ragadott kötelet a családom, hogy lekötözzenek, és megakadályozzák, hogy marhaságot csináljak. Pedig tudták, hogy nem fog menni. De hát, az okos ember más kárán tanul, Balázs meg lehet, hogy még a sajátján sem…
Íme, az az idő, amikor bizonyítani készültem: „Utamra engedtél, nem tartottál vissza, pedig nem élhetek nélküled, jól tudtad; megveregetted vállam, sok szerencsét kívántál, s a kapuból hosszan néztél utánam.”
Amikor aztán, hosszú évek után hazatértem, minden megváltozott. Bizonyossá vált számomra, hogy bár lehet boldogan élni egy darabig, lehet barátokat találni, és lehet sikereket elérni, igazából nincsen meg a valódi boldogság, csakis Istennel. Tudom, nem mindenki gondolja így – sőt! Az én életembe mégis az hozott valódi fordulatot, hogy hazatértem – Hozzá.
Ez a fordulat kezdett bennem új vágyakat, terveket ébreszteni… Ma pedig odáig jutottam, hogy kézzel fogható közelségbe kerültek az elképzelések megvalósításai. Készülőben van a weboldalam, összeállt egy team, akikkel a zenei dolgaimban való saját lábra állás is történik. Születnek a dalok, s közben alakulok, formálódok. A mindenben lázadó, saját feje után induló makacs srác lassan felnőtt, s most én próbálok új alternatívát mutatni a hozzám hasonló dolgokkal küzdőknek…
Egy dolog egészen biztos lett számomra: Isten nélkül nem éri meg. Igazából Élni, úgy, hogy valódi tartalom legyen az életemben, csakis Vele lehet. S, ha adhatok másoknak Belőle, adhatok magamból, a zenémből, hogyha Hozzá irányíthatok másokat, akkor van igazán értelme élni.
S, hogy mi lett a vége a kósza időnek? Úgy érzem, új szívet, új életet kaptam. Hazatértem.
„Felemeltem a fejem, és felnéztem az égre, S újra tisztának láttam a nap sugarát; Bár hasított a fény, és fájt bele a szemem, A szívem mégis egyre hevesebben kalapált… Újra itt vagyok, Hazatértem Hozzád, Hogy ismét átölelj, úgy várom már; Koldusból királyfi lettem, hogy tisztára mostál, Köszönöm az új szívet, amit adtál”
