Állatkertben voltunk. Örömből, ugyanakkor kényszerből, tekintve, hogy rajtunk maradt egy „kisebb” kultúra utalvány, bár semmi szükségünk rá… A rendszer átka. Mondják, nincs választási lehetőség. Pedig…

            Kornél eszméletlenül élvezte. A pókok, krokodilok, halak, ráják, kígyók, tigrisek, oroszlánok, fókák, és oroszlánfókák… valamint egyéb különlegességek, amik a Minimax meséiben nem szerepelnek, nagyon megfogták őt. Teljesen bepörgött, és csak pörgött, és pörgött…

            Aztán próbáltunk ráhangolódni a karácsonyra. Két nap alatt közel 200 db. zsebkendővel ez koránt sem könnyű. Aztán még egy vásárlás, és végül is, két nap alatt nagyjából 300 km utazás után offline üzemmódba kapcsoltam – fizikálisan. Mert mást úgysem tudtam tenni… Eddig tartott az energiám. Teljesen leálltam. Azonban mentálisan még mindig pörögtem. A jövőn. Minden téren.

            Aztán eszembe jutott ezernyi dolog. Új zenei projektek, és, hogy hogyan nézzen ki a weboldalam, meg aztán, hogy milyen dalok legyenek fent meghallgathatóak, és hogy milyen legyen a következő közös projekt, és hogy még tartozom valakinek egy feljátszandó dallal, amit nem tudok teljesíteni, mivel lebetegedtem, és még sok-sok más dolog.

            Azonban minden felett egy óriási párbeszéd áll:

Én: Kornél, hol jártunk ma?

Kornél: Állatkertben

Én: És, mit láttál ott?

Kornél: halacskát.

Én: és még?

Kornél: egy szellemet és egy angyalt!

Én: és mit csináltak?

Kornél: Énekeltek!

Én: És, mit énekeltek?

Kornél: „Kis karácsony, nagy karácsony”… :-))))))))

No comment :-)