Állatkertben voltunk. Örömből, ugyanakkor kényszerből, tekintve, hogy rajtunk maradt egy „kisebb” kultúra utalvány, bár semmi szükségünk rá… A rendszer átka. Mondják, nincs választási lehetőség. Pedig…
Kornél eszméletlenül élvezte. A pókok, krokodilok, halak, ráják, kígyók, tigrisek, oroszlánok, fókák, és oroszlánfókák… valamint egyéb különlegességek, amik a Minimax meséiben nem szerepelnek, nagyon megfogták őt. Teljesen bepörgött, és csak pörgött, és pörgött…
Aztán próbáltunk ráhangolódni a karácsonyra. Két nap alatt közel 200 db. zsebkendővel ez koránt sem könnyű. Aztán még egy vásárlás, és végül is, két nap alatt nagyjából 300 km utazás után offline üzemmódba kapcsoltam – fizikálisan. Mert mást úgysem tudtam tenni… Eddig tartott az energiám. Teljesen leálltam. Azonban mentálisan még mindig pörögtem. A jövőn. Minden téren.
Aztán eszembe jutott ezernyi dolog. Új zenei projektek, és, hogy hogyan nézzen ki a weboldalam, meg aztán, hogy milyen dalok legyenek fent meghallgathatóak, és hogy milyen legyen a következő közös projekt, és hogy még tartozom valakinek egy feljátszandó dallal, amit nem tudok teljesíteni, mivel lebetegedtem, és még sok-sok más dolog.
Azonban minden felett egy óriási párbeszéd áll:
Én: Kornél, hol jártunk ma?
Kornél: Állatkertben
Én: És, mit láttál ott?
Kornél: halacskát.
Én: és még?
Kornél: egy szellemet és egy angyalt!
Én: és mit csináltak?
Kornél: Énekeltek!
Én: És, mit énekeltek?
Kornél: „Kis karácsony, nagy karácsony”… :-))))))))
No comment :-)