Május 31. reggel 7.10 óra

          Elindultunk a kórházba, hiszen ma van a „lejárat” napja. Reggel fél nyolcra voltunk hivatalosak az orvosi vizsgálatra. Mivel 8 órától a WestEnd-hez kellett menni a beállást előkészíteni – dobot összeszerelni, stb. - Gabit, Kornélt kitettem a kórháznál, kedves Apósom pedig ott maradt velük.

Reggel 8.30 óra

         Gabi telefonált, hogy a magzatvíz nem tiszta, és azonnal meg kell indítani a szülést. Azonnal ideggörcsöt kaptam – mi lehet a baj?! WestEnd – Margit kórház 4 és fél perc menetidő. Ez jó eséllyel rekord.

         Közben behoztak egy sürgősségi esetet a mentők, egy édesanyát, aki ikreket várt, és valami gubanc volt – reméljük, minden rendben lesz ott a családdal. Ezek a filmekből látott jelenetek – a valóságban sokkal ijesztőbb – nem sokat javítottak az adrenalin szintem mértékén.

         Mivel a beállást ott kellett hagynom, eléggé megosztott volt a gondolatvilágom – akaratlanul is két dolog miatt aggódtam...

         Gabit bevitték újabb vizsgálatra. Már vagy 50 perce bent volt, amikor végre annyit sikerült megtudnom, hogy átkerül egy szülőszobára, és burkot fognak repeszteni. Rengeteg imát mondtam el, miközben félig mintha nem is ott lettem volna – eléggé félálomszerű volt ez a néhány óra.

12.00 óra

      Fél tizenkettő után néhány perccel betolták Gabit a műtőbe, császáros szülés. Mit bánom én!? Egészséges legyen mindenki, ez volt a legfőbb vágyam! Éppen déli 12.00 órakor kiemelték Nórát. Még ki sem vették a pocakból, amikor már lehetett hallani, milyen szépen „énekel”. Minden esélye megvan rá, hogy énekesnő legyen – hiszen Édesanyja remek hangú énekes.

       Csodás nap! Pünkösd ünnepén, déli 12 órakor 4000 gramm súllyal, 54 cm-es „hosszal” megszületett Nóra! Gabi nagyon jól viselte az egész műtétet, nagyon erős!

       Amint kiemelte az orvos Nórit, szinte azonnal szóltak, hogy mehetek a mosdatáshoz, és már láthatom őt. Éles, mégis csodás hangon ordított – most még ezt mondom, de ha éjszakánként is így sírna, nem tudom, mit csinálnék. :-)

        Felöltöztette a szülésznő, aki egész végig nagyon kedves és segítőkész volt, majd odaadta nekem. Én foghattam először kézbe, igaz, nekem ezután három napig semmi nem jutott belőle, a kórházban csak egy üvegablakon át nézhettem őt. De most a kezemben volt, és a boldogságtól majd' elszálltam.

          Mire a szülészetről átvitte a nővérke Nórit a babaosztályra, a család egy jó része már megérkezett, és várt minket. Óriási közös örömködés! Egy új élet! Nem tudtam túl sokat mondani, csak megköszönni Istennek, hogy ránk bízta Nórit. Kegyelem!

         Gyorsan néhány sms, a legfontosabbaknak, egy-két telefon, és közös boldogság. Mindenki megnyugodhatott (na jó, lehet, csak én izgultam), az esti koncerten ott tudok lenni.

          Nórit végül fél négy magasságában hozták hozzánk, az első evés ideje. :-) Kis csöppség. Gyönyörű, sötétbarna hajú kislány. Nyilván a legszebb, mint mindenkinek a saját gyermeke. Már most olvadozok tőle, mi lesz, ha kicsit még nő, és beveti a csajos tekintetét...

16.00 óra

        Kedves sógornőm – áldja meg az Isten – hozott nekem sült krumplit, és rántott halat, így végre tudtam enni is. Négy után valamivel megérkeztem a WestEndre. Kedves szolgálótársaim mind velem örültek.

      Egyszer csak a hátam mögül ketten a nyakamba ugrottak, mindenki ölelgetett, hihetetlen sok szeretetet kaptam a csapattól.

A (Több, mint) Koncert

         18 órai kezdés volt nekünk írva. Pintér Béla és csapata. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy a rossz idő ellenére ilyen sokan kint lesznek. Megtelt a WestEnd tetőkertje. Jó volt nézni, látni ezt a sok embert.

        Béci rögtön bele is csapott a sűrűjébe, és elmondta, hogy „csapatunk zongoristájának ma délben kislánya született”. Rendkívüli pillanat volt ez, hiszen közel 3000 ember örült velem, velünk. Köszönjük!

        A koncert rögtön az első perctől „átfordult”, és úgy láttam, ez kellett a jelenlévőknek is. Isten dicsérete! Ohh, hát, ha valami, akkor ez mesés dolog. Amikor őszintén kiönthetem a szívem minden köszönetét Istennek! Most, Nóri megszületése után nyilván hatványozottan szerepet játszik az emóció az Istenhez való odafordulásban, de akkor is, kiváltság, hogy miközben azt gondolom, én adok hálát, én mondok köszönetet Istennek, valójában fordított dolog történik: Isten jelenléte átitat, és eláraszt.

         Több ezer emberrel együtt magasztalni Őt, igazán nagyszerű dolog, és óriási élmény is. Tenni mindezt egy ilyen remek csapattal: Edit, Eszti, Klári, Adél, Gábor, Bazsi, Robi, Illés, Tamás és a főnök, Béci. Kiváló csapat. Az énekesek odaadása, előadásmódja, remek látvány, ahogyan állnak a színpad elején, és az embereket vezetik bele Isten imádatába. A zenészek pedig... Hm... Fiiiinom. Illés, Robi, Tamás. Persze, hogy inspirálja az embert! Ráadásul Tamás dobszólója...!!!

          Már az első dal is olyan lendülettel szólalt meg, hogy azonnal érezni lehetett: itt valami elkezdődött! Isten dicsérete kezdetét vette! Mindenki be tudott kapcsolódni a dalokba, s ami ennél is fontosabb, hogy a visszajelzések arról árulkodnak: átjött a lényeg, az, Akiről énekeltünk, zenéltünk: Krisztus.

         Olyan ismerősöktől kaptam nagyon jó visszajelzést, akik nem járnak gyülekezetbe, vagy templomba. „Na, a Hús-vér templom című dal, az igen! Alig bírtam visszatartani a sírást”. Más azt mondta: „Jó volt látni, hogy ennyi vidám ember van a színpadon! A hangosítás pedig.. Levitte a basszus és a dob a pulóveremet- nagyon jó volt!!”. Volt aki azt mondta: „A Homokba írva című dalt én is énekeltem.” Sokakkal találkoztam a koncert után, akik nem csak egy aláírást akartak, hanem megosztani azt, amit kaptak. Emberek kaptak egy bátorító lökést ahhoz, hogy újra merjenek Istenhez közeledni, és megbékélni Vele, és egymással is!

         Csoda volt ez a szolgálat. Csoda volt megélni, és átélni, ahogy párezer ember együtt magasztalja Istent. Jó volt látni, és hallani őket, ahogyan velünk együtt dicsérik Őt.

Este

        Kornéllal kimentünk Édesapámékhoz, hogy amíg Gabi és Nóri a kórházban vannak, ott legyünk náluk. Legalább nem vagyunk tök egyedül, főleg, hogy munkába kell menni; nem mellékesen én egyáltalán nem tudok főzni, tehát jó eséllyel megúsztunk egy kiadós böjtöt. :-)

Június 1.-3.

        „Csoda az élet” - hallgatom sokszor Bársony Attila lemezén az egyik dalban. Az bizony. Csoda. Gyönyörű kislány. Gabi és Nóri nélkül elég nehéz, de persze, itt a család többi tagja, így nincs semmi gond.

Otthon...

         Igen röviden jegyzem le ezeket a napokat, túl intim, és túlságosan elmondhatatlan. Június 3.-án a délelőtti órákban hazahoztam Gabit és Nórit a kórházból. Isten kegyelmes! A strepto-valami fertőzés is negatív, nincsen semmi gond. Minden vizsgálat jó eredményt hozott, hála Istennek nincsen semmi gond!

Itthon a család. Én pedig próbálom felfogni: két gyermekes édesapa, és egy feleséges férj vagyok. Lassan ideje lenne felnőni?!

        Most pedig egy hét itthon a családdal... nagyszerű lesz!