Szeptember 22. szombat
Nem leszek Hillsong koncerten. Csak, és azért, mert. Pont. Délelőtt dolgozom, délután zenekari próba is van ma, úgyhogy unatkozni megintcsak nem fogok.
Tegnap gyüli előtt a pásztorral külön is imádkoztunk, azt hiszem ezt „szokássá” tesszük, nagyon jó volt, és szükséges. Az Engesztelés ünnepének kezdete volt a tegnapi nap, azaz a Yom-Kippur.
Krisztus keresztáldozata számomra egyre felfoghatatlanabb… Hatalmas dolgot tett értem, értünk.
Igazság szerint egész héten tudtam, hogy kiváló lesz a pénteki gyüli alkalom, bár szerintem egy része ennek érzelmi hatású „tudás” volt, mert vártam a csütörtöki koncertet is, és egyébként is… jó volt a hét. És ha jó a hét, jobban tud az ember ráhangolódni a szolgálatra is.
Remek volt látni és érezni azt, ahogyan a gyüli éhezik Istenre. Nem kellett nekik semmit mondani, vagy bátorítani őket. Gyakorlatilag az imák folytak egymásba, és „lökdöstük” félre egymást, hogy minél közelebb kerülhessünk Krisztushoz. Fantasztikus!
A dicséret egyszercsak átfordult igazi imádatba. Az egyik dalnak még csak a bevezetőjét játszottam, amikor a gyüli már énekelte is… egyszerűen egy Istenkeresés, és egy valóságos Isten imádata volt a tegnapi nap.
Nem igazán tudok túllépni a tegnapi estén, mert régen éreztem ennyire egységesnek a gyülit, pedig sosem volt erre igazán panaszom, de most… valami extrém módon együtt mozdultunk.
Az este egyik legkellemesebb pillanata pedig az volt, amikor valaki odalépett hozzám, és azt mondta: „Balázs, ma úgy igazán, nagyon jó voltál”. Egyértelmű, hogy Istent illeti meg a dicsőség, de attól még fontos a visszajelzés, és jól esett. Annál is inkább, mert az illető még sosem dicsért meg engem, pedig 1989 óta ismerem…
Mostmár biztos vagyok benne, hogy az Ébredés megkezdődött! Igen, megkezdődött! Kicsiben. Személyenként, egyénenként. Ahogyan én magam is elkezdtem hónapokkal ezelőtt igazán keresni Istent, többen a környezetemben szintén így tettek, tesznek – ennek pedig kézzelfogható, hihetetlenül erőteljes eredménye van!
Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen gyülekezetbe járhatok. És hálás vagyok Istennek, hogy az Engesztelés valóssá lett az én életemben is.
