Alapjában véve teljesen vidám a vasárnap – milyen is lenne… ? :-) De az okoz szomorúságot, hogy van egy megváltozni nem akaró réteg, aki olyan pökhendien és felsőbbrendűen áll hozzá minden emberhez, aki nem azonosan gondolkodik velük, hogy az döbbenet. Mérgemben aztán hiába szentségelek, vagy szomorkodok, rájöttem, hogy azzal követtem el hibát, hogy megpróbáltam az ostoba emberekkel értelmesen beszélni. Igen, hibáztam: Bocsánatot kérek! Nem lehet az ostobával értelmesen beszélni. Te se tedd, kedves Olvasó! Ha egy menthetetlenül buta emberrel találkozol, tanulj az én hibámból: nem tudsz rajta változtatni – amíg ő nem akar. Azt pedig, hogy akar vagy sem, azonnal le lehet szűrni az első beszélgetésből.  

         Van egy világ, amiben élünk – hiszen, Jézus maga imádkozta azt az Atyához: „nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy tartsd meg őket benne”. Sokan mégis megpróbálnak egy új világot létrehozni. Jó szűket, ha lehet, hogy minél kevesebben férjenek bele.

Mire értem? Megpróbálják a rosszat jónak feltüntetni. Jelesül: zeneletöltés. Tudom, ma ez a trendi, ezért (is) haldoklik a zeneipar… de itt most a lényeg azokon a magukat kereszténynek valló embereken van, akiket – őket idézve –„a Sátán szegénységben tart”. Én viszont azt mondom: „nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van”. Engem nem tart a sátán semmiben. Maximum a saját balgaságomból kifolyólag kerültem nehéz helyzetbe.

         Van egy réteg, a keresztény koldus. Aki semmit nem akar adni, csak kapni, és kapni és kapni – mert neki minden INGYEN jár! A szája az főleg jár… Megítél, kárhoztat, megaláz, és amikor kiderül, hogy téved, akkor nem azt mondja, hogy „tévedtem, bocsánat”, hanem ellenkezőleg. Kifordítja a szavamat, és az Ő szavát is, mert semmi sem szent neki, ami azt sugallja: cselekedj, adj, tegyél…

         Egyetlen dolog az elfogadható: ha ő kap. Az örökké elégedetlenkedő. Akinek sosem elég semmi. Ha ingyen adom az összes cd-t az sem, ha minden koncertet ingyenesen tartok, az sem; ha minden pénzemet neki adom, az sem elég. Nem is lesz! Mégpedig azért nem, mert ő maga nem akar változni. Ezért nem érdemes segíteni egyes embereken! Ezért nem érdemes egyeseknek ingyen adni a cd-t, odaadni a fizetésemet, vagy bármimet. Mert úgysem lesz neki elég.

         Aztán azokra is értem, akik kifordítják minden szavadmt, és kimásolják a Naplóm egy-egy szakaszát, és a saját szövegkörnyezetükben úgy helyezik el az idézetet, hogy megpróbálnak neki teljesen más értelmet adni…

          Azt mondják nekem, épp a minap, hogy féltenek… Féltenek, mert TUDJÁK, LÁTJÁK, ÉRZIK(!!!), hogy a bűneim agyonnyomnak, nem vagyok elég krisztusi mert felemelem a hangomat a tolvajság ellen, és azt merem mondani: Magyarország törvénye büntet bizonyos cselekedeteket. Féltenek, hogy elveszítem az üdvösségemet. Ettől féltenek. Hát nem kedves? Mindezt azért, mert felemelem a szavamat azon keresztények ellen, akik NEM AKARNAK megvásárolni semmit, ami „keresztény” – azért tettem idézőjelbe, mert így talán jobban kijön a lényeg: mintha egy külön világban élnénk…?! Ők azért károsíthatnak, lophatnak meg engem, mert én keresztény vagyok, és keresztény tartalmú az, amit csinálok… és ők is keresztények. Állítólag.

          A törvény bünteti, ha lopok. Lehet, hogy nem vesz észre mindent, de ha egyszer is rajtakapnak, akkor végem van. Van egy oldal, ahol arra bátorít egy bizonyos „ali”, hogy tölts le mindent ingyen, mert nem szolgálhatja haszonszerzés célját egy-egy kiadott cd lemez. Én pedig azt mondtam, hogy ezt és az ehhez hasonló oldalakat, és tevékenységeket a törvény bünteti. A válasz az volt, hogy Isten és a világ törvényei sokszor ellentétesek… Csak valahogy nem fér a fejembe, hogy a „Ne lopj!” parancsa hol a búbánatban változott meg az idők során arra, hogy „Lopj!”.

          Erősen gondolkodom, hogy tényleg kizárólag a nem keresztény piacra kéne termelni… Kitaposni az utat, hogy csak olyan helyen jelenhessen meg a kiadványunk, ahol nem keresztények vannak. Ha nem keresztényekkel foglalkozol – maximális tisztelet a kivételnek(!!!), akkor megbecsülnek, és természetesnek veszik, hogy amiért megdolgozol, azért neked jár a béred.

Az is hehet, hogy hagyni kéne az egészet a francba, és nem csinálni semmit – aki hülye dögöljön meg – mondhatnám, de akkor megint nekem esne néhány „aggódó típus”.

Az is lehet, hogy hagyni kéne, hogy hadd lopjanak meg – szándékosan, tudatosan, mert nem akarnak fizetni valamiért… Hazug, álszent, gusztustalan, csaló, romboló, gyűlölködő, hamis, a rosszat jónak mutató… Ilyen jelzők jutnak eszembe, miközben kapom a fejemre, hogy a kereszténység megdöglött, sőt, nem is akármiért! Azért, mert olyan emberek vannak benne, mint én…

          Nos, az a kereszténység, amiben én hiszek, az nagyon is élő! Igen, az én Uram halott volt. VOLT! De újra él! Ezért élhetek én is!

          Jelentsem fel, mert lop, és mert nyilvánosan arra bátorít mindenkit, hogy lopjon?! Akkor is én vagyok a szemét, mert pereskedni kezdek, ugye?! De a tudatos, szándékos rablást, lopást, azt, hogy arra készülnek, hogy a családomat megkárosítsák, azt mégsem hagyhatom! Nem mondok semmit inkább. Átgondoltam, hogy hol van az a határ, ami még belefér. Egyes weboldalak ezt túllépték, tehát valamit tennem kéne.

Nem híresztelem, hogy milyen oldal ez, nem mondok semmit az ott szenteskedőkre, nem szándékozom tovább foglalkozni velük, de most muszáj volt leírnom. Biztosan ők is árgus szemekkel fogják ezt olvasni, aztán hozzászólni… Tudom. Hiszen már várják, hogy valahogyan felkerüljön a letöltő oldalukra a készülő lemez. Mondták, hogy remélik. Meg azt is, hogy ha tudnák a zenémet hallgatók, hogy milyen vagyok… Azt hiszem, tudják, tudjátok. Lehet, hogy ezért (is) hallgattok. Megtisztelő, hogy van, aki meghallgat! Köszönöm szépen Neked, Kedves Hallgató!

Eddig is megírhatta bárki a véleményét, de most kivételt fogok tenni. Egy bizonyos réteg nem írhatja ide meg. Minden „onnan” érkező kommentet letiltok. Csúnya dolog, mert így nem vagyok teljesen demokratikus – sőt! Ez van.

Nehogy már én kérjek elnézést azért, mert engem meglopnak, és a lopnivaló portéka nem elég jó…

Na neee…

        Most nincs Biblia-idézet, semmi. Csak az összezavart gondolatok: mi helyes és mi helytelen… Mi az, amiben változnom kell… Mi az, amiben nem…

         „Az is lehet, hogy éppen harcolsz, várnak még kemény csaták…” – Pintér Béla Barátom egyik dalának rövid kis idézete. Találó!

         Este alszom egyet, és holnap minden más lesz - remélem.