Zajlik az élet! Szeptember 5.-én, vasárnap délelőtt, jókedvűen beszélgettem néhány ismerőssel Verőcén, a helyi Baptista Gyülekezetben. Az Istentisztelet, véleményem szerint fantasztikus volt, nagyon jól éreztem magamat. Jó volt látni a sok kedves, mosolygó arcú ember, és velük együtt énekelni.
Az Istentisztelet után megbizonyosodhattam arról, hogy milyen jól is döntöttem nemrégen, amikor úgy döntöttem, Istennek hiszek, és nem azoknak, akik megpróbálnak eltaposni. Örömmel tölt el a tudat, hogy a Barátom lehet egy olyan személy, akire kisgyerekkorom óta felnézek, s az elmúlt évek során folyamatosan vele együtt tehetek a Királyért. Boldog vagyok, hogy a Barátom lehet, és hogy igent mondott a felkérésre, hogy énekeljen a készülő lemezemen, amit egy olyan nagyszerű csapattal készíthetek, amilyenről sokáig csak álmodni mertem.
Hétfőtől szombatig a „Legnagyobb ajándék” című lemezünk felvételén dolgoztunk. Hozzávetőlegesen napi 10 órán át zajlottak a felvételek. Az első napon sikerült a 12 zenekaros dal basszus, dob és billentyű alapját rögzítenünk, aztán jöttek a gitár és saxofon felvételek, szerdától pedig kezdődött a vokál témák feléneklése. Gabi, Edit és Attila eszméletlen keményen dolgoztak, és énekelték fel egymás után a dalokat. Csütörtökön következett az első szólóénekes nap, amikor is a vokálok mellett Pintér Béla Barátom felénekelte annak a két dalnak a szólóját, amiben van kedves közreműködni a lemezen – ezúton is köszönöm!
Pénteken már mi is a szólókra koncentráltunk, hogy aztán szombaton jómagam zárjam a sort a szóló dalok feléneklésével. Szombaton este aztán örömmel nyugtáztuk, hogy a hét folyamán végzett munka nem volt hiábavalóság. Az eddigi felvételeket visszahallgatva nagyon nagy izgalom van bennünk… Hamarosan kezdődnek az utómunkálatok, aztán a keverés, és lassan indulhatnak a nyomdai munkálatok, s végül a sokszorosítás. Szombaton éjszaka aztán negyed egy körül értem haza, hogy vasárnap reggel, új napra ébredve valami új esemény várjon rám.
Vasárnap reggel Budapestre látogattunk egy gyülekezetbe, ahol a dicsőítésben és az igehirdetésben is részt vettünk, igaz, csökkentett létszámban…
Az elmúlt hét húzós volt, és fárasztó. De holnap kezdeném újra – helyesebben, folytatnám…
Nemrégen kaptam valakitől egy, a Bibliából vett idézetet, ami nagyon sok erőt adott. A nullából vágtunk neki ennek a projektnek, és most ott tartunk, hogy már nem az első nagy lépést sikerült megtennünk! Íme, az idézet:
„Légy bátor és erős, és kezdj hozzá, semmit ne félj, és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem veled lesz, téged el nem hagy, tőled el sem távozik, míg elvégzed
az Úr háza szolgálatának minden művét.”
