A másik dolog, hogy ez az adás-kapás törvényszerűség működik! De félelmetes, mennyire! Minden téren. Én most egyrészt az anyagi oldalán vagyok elképedve, másrészt pedig, hogy milyen nagyon igaz a Biblia. Jakab apostol levelében azt olvasom: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4/8).
A héten rádöbbentem egy csendes pillanatomban, hogy valamiért nem tudom mindenben elfogadni magamat annak, aminek Ő lát engem. Kishitű vagyok – saját magamra nézve. Tiszta gáz! Aztán, amint erre rádöbbentem, meglett a megoldás: tényként kell elfogadnom, hogy Isten többre tart engem, mint én magamat.
Erre az egész heti elmélkedésre rátett néhány lapáttal a hétvége, amikor három helyen is zenéltem. A HÉV gyülekezetben pénteken este megkoronázódott a hetem. A légkör, a dalok, az egész Istentisztelet valami rettentően erős hatással bírt rám, magával ragadott – nagyon szeretem, amikor ilyen történik, mert számomra ilyenkor válik igazán Isten Házává egy templom/gyülekezet.
Szombaton Inárcson jártunk Bélával és a csapattal. Hideg, szeles idő, szúnyogok, és egy véget érni soha nem akaró este… Robi leugrálta a basszusládáját a színpadról. Jó volt! :-) Az este önmagában rendkívül erősnek bizonyult, jól sikerültek a dalok, és az egész meglehetősen jól is szólt. A helyszín egy „kiképző tábor” volt, Barnabás tábor névre hallgatott. Remek volt nagyon sokfelől érkezett emberekkel együtt énekelni, zenélni. Kicsit elhúzódott az este, így örömmel tértünk nyugovóra.
Vasárnap kora délután újra útnak indultunk, kicsit a 2009.-es Westend tetőteraszos koncertünkre emlékeztetett az idő… 13-16 fok, eső, szél… Szabadtér… Hála Istennek, Balatonszemesen nem esett az eső, így a legfontosabb negatív tényezőt ki is zárhattuk. A koncert a XVI. Szemesfeszt keretein belül került megrendezésre, pontosan 60 percet játszottunk. A tér teljesen megtelt, hálás, és nagyon kedves közönségünk volt. Mivel fél héttől játszottunk fél nyolcig, még világosban indultunk haza, s az új hidat (Völgyhíd tán a neve…) most láttam először hazafelé. Gyönyörű, mitagadás! Bő egy óra alatt hazaértünk, hogy pihenhessünk…
A hét pedig pörög tovább, kedden már a szombati esküvőre próbáltunk. Régen volt ennyire intenzív, és ennyire nehéz egyszerre egy próba… Hiába, néhány kötelező dalt is kért a jegyespár, amiket meg kellett tanulnunk. A kötelező dalokkal együtt nagyjából 15-17 számunk van fixen. Izgatottan várjuk a szombatot. A csapatot kicsit megmahináltuk, instrumentális zenével készülünk, Robi (bass), Tamás (dob), Márk (saxofon), és én alkotjuk ezt a szombati team-et.
Kiváló zenészek, és barátok, akiknek a tudása minden alkalommal lenyűgöz. Az pedig külön öröm volt, hogy nem aláztak porig, amikor egy Mike Stern számot kellett tanulnunk, amiben én voltam a leggyengébb.
Az elmúlt időszak meghozta azt a pörgést, amit szeretek. Fárasztó, nem tagadom, de olyan mértékben kikapcsolást jelent az, amikor azt csinálhatom, ami a feladatom. Hálás vagyok Istennek, hogy egyre többször van erre lehetőségem.
„Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban!” (Zsoltárok27/14)
