Sokszor gondoltam úgy a változtatás menetét, hogy rendben, legyen változás, változtassunk, de nehogy az derüljön ki, hogy én vagyok a változás akadálya – magyarán változzunk, változtassunk, csak nekem ne kelljen semmit másként csinálnom. Na, ennek vége. Ha így gondolkodom tovább, akkor soha a büdös életben nem fogok tudni valóban változni, változtatni.
A Bibliában ezt olvastam a mai reggel: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál” - (Példabeszédek 29/25). Azt hiszem, hogy az önmagamtól való félelem is lehet akadály. Bár sokak szerint én nem ember vagyok, hanem állat. Mindegy. Egy a lényeg: nem kifogásokat kell keresni, hanem Istenben bízva a döntésem mellett kitartani, hiszen Pál apostol is bíztat engem, az alábbiak szerint:
„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” – (Róma 12/1-2).
