Az ünnep jó, az ünnep szép. Ismét eltelt egy év – ha megfelelő ritmikával olvasod, még rímel is. :-)
Eljött hát a nagy nap újra. 28 lettem. Kemény. Lassan férfi leszek, mondta kedélyesen L. Más azt mondta, hogy azt nem kívánja, hogy még legalább ennyit, mert az még kevés… (??) Sok-sok nem is várt helyről kaptam üdvözletet, jókívánságokat, MMS képet, vagy éppen telefonhívást. Mivel napközben vidékre utaztam, így nem volt időm mindenkinek reagálni, de ezúton is nagyon köszönöm a kedvességeteket! Egyúttal jelzem, hogy szinte TELJESEN BETELT… a telefonom üzenettára.
Azonban mindez eltörpül amellett, hogy otthon vár rám a nagy Ő. A hősnő, aki tűzön-vízen át kitart mellettem, s minden áldott nap biztosítja számomra azt a hátteret, ami nélkül nem nagyon tudnék teljes életet élni. Úgy hívják: család és otthon. Ő az, aki mindenben mellém áll. Így tökéletes az élet. Vele.
Közben pedig újabb és újabb ötletek születnek, s valósulnak meg. A Karácsonyi Gospel koncertet szem előtt tartva zajlik a munka a háttérben. Kottázás, vokál-témák szerkesztése, és a hangszerelés.
Nagyon – nagyon izgalmas időszak. Úgy érzem, most elememben vagyok. Ehhez a munkához mindenképpen! Néhány elkészült megoldáson még finomítunk kicsit, aztán belevágunk a végső próbákba. Már most izgatottan várom, milyen lesz az, amikor megszólal a csapattal a koncert anyaga.
Ahogy ülök az autóban, és araszolok a dugóban, vagy hajtok az autópályán, egyszerűen csak jönnek az ötletek. Hirtelen megszólal egy „hang” a fejemben – az elkészült dal. És hirtelen tudom, hogy ezt így fogom megcsinálni.
Szeretem azt, amikor a zenével foglalkozhatok. Jó. Olyankor érzem azt, hogy OK a dolog. Remélem, minél több ilyen pillanatom lesz…
S íme az egyik kedvenc kics csapat:
