….szeretnék csinálni. Persze, azonnal. :-)
Szeretnék egy hét nyugalmat családommal. Szeretnék néhány napot, amikor csak a zenére tudok koncentrálni, és szeretném, ha ez a néhány nap állandó lenne… mindig ezzel foglalkozni.
Rengeteg ötletem, tervem, elképzelésem van hangzásban, látványban, díszletben... És sokszor már látom is magam előtt, hogy hogyan valósul meg mindez.
Jövőre szeretném meglépni a verses-zenés, kiállítással egybekötött irodalmi jellegű előadást, amit egy költő barátom verseiből szeretnék összeállítani. Már látom a díszletet, hallom a zenét, mindent… Igaz, még csak 4-6 vershez írtam meg a zenét, de akkor is…
Szeretném a saját dalaimat normálisan megformálni zeneileg; s közben az újonnan születő dalokat is befejezni, letisztázni.
Szeretnék annak a felkérésnek is eleget tenni, hogy zenét írjak egy kedves ismerősnek;
Szeretném a többi álmomat is mind beteljesíteni…
Abban hiszek, hogy szépen előrefelé haladva, mindent meg fogok tudni csinálni. Csak türelmesnek kell lennem. Nem szabad elszaladnom az apró részletek mellett, hiszen olyan sok csodás dolgot élhetek meg így is, minden egyen napon. Igazából csak tőlem függnek a dolgok. Legalábbis jó része.
Megfigyeltem már, hogy ha szeretnék valamit elérni, akkor az sem gond, ha hosszabb út visz a célig, abban az esetben, ha figyelek a részletekre. Egy kedves mondat, vagy jókívánság, amit felém intéznek. Egy mosoly. Egy gratuláció. Egy baráti ölelés. Egy jóleső semmittevős szombat délután. Egy simogatás Gabitól, amit akkor kapok, amikor elmegy mellettem, míg én a zongoránál ülök, s próbálom a felvételeket csinálni. Egy Istentisztelet egy Gyülekezetben, amikor látom az emberek arcán, hogy ők is szeretik Istent, és keresik Őt.
Óriási csodák, amelyek mind-mind az apró részletekben találhatóak meg. Olykor a szélviharban, vagy a mennydörgésben, de van, hogy egy lágy szellőben…
„Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél” (Zsoltárok 8/4-7).
Amikor olvasom ezt a szakaszt, mindig elcsodálkozom. Az óriási világegyetemben ott vagyok valahol én is. Szinte láthatatlanul (de nem Neki), s mégis, Ő figyel a vágyaimra, álmaimra. eddig is mindent megadott nekem.
Isten jelenléte az életemben, a családom életében; a kegyelem, a gondviselés – mindezek valósága új erőt ad a mához, a holnaphoz. Újra felébreszti a bennem szunnyadó vágyak, álmok, tervek egész sorát. Özönvízhez hasonló áradat az a sok elképzelés, álom, terv, ami bennem él. Hol élénken, hol kevésbé.
S most újra D. Nagy Tamás, József történetéről szóló prédikációja jut eszembe, s amit hozzáfűzött megjegyzésként: Ne hagyd elveszni az álmaidat!
