Október vége felé 28 leszek. Mármint éves. Gabi közölte, hogy az már nyugodtan vehető harmincnak… Szeretem, hogy megért. :-) Tudom, ostobaság, de féltem a kortól, meg a kórtól is. Micsoda baromság! Ugye?!
Felmértem, hol tartok, hol tartunk. S közben eszembe jutott, hogy Pál apostol is írt már az elégedetlenség-elégedettség témájáról, sőt, Jézus is csak egyszer panaszkodott konkrétan, amikor „megkérdezte” a tanítványoktól költői kérdéssel: „Ó, hitetlen és elfajult nemzetség! Vajon meddig leszek veletek? Vajon meddig szenvedlek titeket?” (Máté 17/17).
Nem mintha panaszkodni akarnék, inkább csak rám is hatással van a mai világ. Minden instant, mindenki mindent azonnal akar. Pedig, még fiatal vagyok… Annyi időm van még – remélem. És ezt a fiatalságot nem úgy értem, hogy annyira ráérek még változni, stb… Nem. Meg akarok térni, és megváltozni a gyarló dolgaimból, kimondom, na: nem akarok kicsit sem szar alak lenni, és nem akarom, hogy ha a tükörbe nézzek, az jusson eszembe, hogy „Balázs, ez gáz”. A héten már odáig eljutottam, hogy egy bizonyos emberért imádkoztam este, és azt kértem Istentől, hogy áldja meg ezt a figurát. Sokkal jobban lettem.
No, de visszatérve. Rájöttem, és megfigyeltem az életünk során. Ha képesek vagyunk arra, hogy türelmet tanuljunk, és Isten vezetését követve éljük a napokat, akkor minden sínre kerül. Nem túl gyorsan, de éppen olyan tempóban, hogy az ember a fejét ne veszítse el; éppen olyan tempóban történik minden, hogy fel tudjuk fogni azt, ami történik velünk – bár így is minden csoda sokkolóan hat ránk, s csak bódultan állunk egy-egy eseményt követően Isten nagyságát csodálva.
Még fiatal vagyok. Van esélyem arra, hogy az álmaimat, és a céljaimat elérjem. Hiszek abban, hogy ha Istennel járok, és Vele élem az életemet, akkor a jó úton járva, minden jó, amit Ő elgondolt nekem és a családomnak, az be fog következni.
Az a legcsodásabb az Istennel való életben, hogy nem pusztán pozitív gondolkodásról van szó, hanem valóságról. Igazi hitről, és egy valós személyről, akinek a hatása rám nézve az alábbi: a mértéktelen piálás, a dohányzás, és az egyéb anyagok már mind a múlt dolgai.
Van családom. Csodás feleségem, és két nagyszerű gyermekem. Szertő szüleim, akik az összes múltbeli és jelenlegi hibáim vagy baklövéseim ellenére is szeretnek. Van lakásom. Autóm. Munkahelyem. Gyülekezet, ahova tartozhatok. Vannak Barátaim. Olyan zenészek, énekesek, akikkel öröm együtt dolgozni.
Még fiatal vagyok. Isten kezében van, hogy mennyi időm, időnk van még hátra. Bízom abban, hogy ami adatik, azt jól és eredményesen tudom kihasználni. Örülök annak, hogy a korral az is együtt jár, túl azon, hogy a férfiak egyre macsósabbak, és egyre jobban néznek ki az idő előrehaladtával, hogy fejlődhetek, jobbá lehetek. Jó lenne, ha ezt meg tudnám őrizni, és a folyamatot továbbvinni…
Hiszek a reményteljes jövőben. Hiszek Istenben, s hiszek egy Hazában… s ha nekem sikerült feltámadnom, miért ne tenném…? Hiszek Magyarország feltámadásában!
