Csodákat élünk naponta az életünkben, a mindennapokban. Ezen kívül, a gyülekezet egy emberként áll oda mások mellé sok dologban. Segítségnyújtásban, vagy bármi másban. Jó látni, és megtapasztalni. A péntek esti Istentiszteleten aztán újabb csodákat élhettünk át. A közös dicséret olyan elementáris erővel határozta meg az est menetét, amilyen nem mindennap tapasztalok. Ahogy a dalok egymás után jöttek, úgy nőtt egyre inkább az az érzésem, hogy jó helyen vagyunk – Őelőtte. Érdekes, de tagadhatatlan tény, hogy amint a zenét valódi tartalommal töltjük meg (Isten szeretetéről, Krisztus áldozatáról, kereszthaláláról és feltámadásáról szólnak a dalok), akkor valódi változás következik be. Életek állnak helyre. Megtérnek emberek; otthonra találnak egy gyülekezetben, megtalálják a szolgálatuk helyét és módját… Mind-mind csodák… S ebből mind kijutott péntek estére. Nem volt prédikáció. Nem volt rá szükség, mert most más volt terítéken. A gyülekezetbe járó emberek egymásután jelezték, hogy szeretnék elmondani, milyen csodát tett velük Isten. Munkahelyet találtak, meggyógyultak, helyreálltak embere, van, akinél az ima hatására drasztikusan csökkent a gyógyszeres kezelés szükségessége, és még sorolhatnám… Csodás este volt. S ahogyan egy kedves, kerekesszékes hölgy mondta nekem: Balázs, gratulálnom kell, annyira jók vagytok. Szeretek ide járni, mert mindig feldobva mehetek haza – ezek után főleg: a hölgy ma találkozott Krisztussal, a Megváltójával!
Vasárnap, Debrecen, Trinity Gyülekezet
10 órakor indultunk el otthonról, Kornélt „leadtuk”, aztán irány a csapat részére meghirdetett találkozó hely. Bazsi barátunk néhány napra hazaérkezett, így újra vele együtt szolgálhattunk. Kettő órára megérkeztünk Debrecenbe, hogy birtokba vegyük a színpadot, s megkezdhessük a beállást, amely koránt sem volt zökkenőmentes… Igazából, úgy gondolom, hogy sikerült beállítanunk végül is mindent, de igen nehezen jutottunk el oda, hogy ez így legyen.
Amint elkezdtük a szolgálatot, az első dal harmadik soránál elszállt a monitor hangfal, ami a zenészeknek adott (volna) stabilitást. Mindegy. És láss csodát, nem az számított, hogy szenvedés volt a beállás, és hogy nem ment jól a gyakorlás, hanem az, hogy milyen a hozzáállásunk! Istenhez fordulva azonnal más lett minden. A konferencia terem, ahol az Istentisztelet volt, csordultig telt a kezdésre, s azt gondoltam, nehéz lesz ez a délután… Ehhez képest, amint Isten jelenlétében találtuk magunkat, minden más lett. A passzívnak tűnő jelenlévők arcán mosolyt lehetett látni. Síró, s nevető emberek, akik hol lehunyt szemmel figyelték a dal szövegét, hol pedig kedvesen felénk biccentve jelezték, hogy tetszik, amit hallanak!
Sokat tanultam ezen a délutánon. Bizonyossá vált, hogy nem az én terveim a mérvadóak, hanem annak a tervei, Aki jónak látta, hogy ezen a délutánon ez a körülbelül 250 ember – oxigén nélkül, mert olyan meleg volt – találkozhasson az Élettel, és megváltozzanak az emberek. A visszajelzések alapján Istennel találkozhatott az, aki eljött.
A Gospel lemezről is jó néhány dal palettára került, így Gabi is elénekelte a szólóját, de persze a kimaradhatatlan dalok is elhangzottak: Homokba írva, Táncol a Menny, Hús-vér templom; Mennyei Party, Megszabadítottál, Felemelhetem újra tekintetem, és természetesen, az este végén a Bocsi című nagysikerű dal.
Idősek és fiatalok is eljöttek szép számmal, s sokan gratuláltak. Olyan személy is gratulált nekem, akit néhány évvel ezelőtt még én néztem a nézőtérről… s milyen érdekes, éppen Pintér Béla egyik lemezét mutatták be akkoriban, 2001-ben, éppen Debrecenben… Hm… Tegnap, ma és mindörökké ugyanaz…
Az Istentisztelet után a csapattal elmentünk gyorsan enni valamit, hogy a hazaút előtt még energiához jussunk, aztán egy erős padlógázzal útra keltünk. Remélem, nem szaladtunk bele semmilyen traffipaxba, bár egy rendőr ismerősöm szerint nem elég jó minőségűek a kamerák, hogy éjjel is bemérjenek…
Egy sávlezárás miatt kiesett ugyan egy értékes 6km, amit majd 20 perc alatt tettünk meg, de végül is, 11 óra magasságában hazaértünk, hogy kidőljünk…
A fizikai fáradtságot leszámítva kiváló volt az egész vasárnapi szolgálat. És már csak hármat kell aludni, hogy újra együtt szolgáljunk! Csütörtökön irány Miskolc!
